Nem tudnám hitelesen felidézni, miért eshetett a választásom a Smith Vanguard Tortoise modelljére - talán mert még sose volt ilyen szögletes, testes napszemüvegem. Ilyet az idősebb gengszterek szoktak hordani, meg a fiatal lányokat preferáló hetvenes milliárdosok, legalábbis volt erre utaló Martini reklám.

Keveset hordtam, mert nehéz. Vastag szára miatt motorozáshoz esélytelen, és egy-másfél óra után mindenképpen elviselhetetlen – nyomja az orrot meg a halántékot. Nem mondom, hogy fejkaloda, de a puszta tömege miatt tényleg inkább rövid távú felhasználásra optimális.

Néhány kutyasétáltatást sikerült benne lebonyolítanom, aztán autós másodszemüvegként volt néhány jelenése. Ebben a minőségében jött velem egy esti thai főzőtanfolyamra; a nap még nem nyugodott le, és a bringa igazából szerintem jól néz ki. Úgy képzelem, ha nem pedofil milliárdoson van, stilárisan kicsit kikacsintós jelleget ölt. Ugyanakkor nem ez a kedvenc Smith-em, és a teljes arzenál viszonylatában is igen keveset hordom. Valószínűleg nem szeretem igazán, szívből.

Kényelmetlen és nehéz – én a fejem tetejére tolva nem szeretek napszemüveget tárolni, pólóba akasztani meg dög nehéz. Így aztán amikor Sao mester elkezdte az oktatást, a szemüveget egy székre raktam. Hogy tudat alatt az munkált-e bennem, hogy mivel nem igazán szeretem, jobb lenne, ha ellopnák, csak mély hipnózisban tudnám megmondani, de tény, hogy mire a tanfolyam véget ért, a Smithnek lába is kélt. Elvégeztetett.

Magam is meglepődtem, hogy ez rosszul esett, hiszen hiába viszonylag drága és minőségi tárgy, ha az ember valamit nem kedvel, de sajnálná mondjuk elajándékozni, egy ilyen istenítélet-félével rövidre is zárhatjuk a történetet. De rosszul esett, mondom, még másnap is nyomta kedélyem a méltánytalanság érzete. A tanfolyamvezető persze nem értette az egészet, ilyen náluk még soha nem történt, és írt egy köremailt a résztvevőknek, hátha valaki véletlenül elvitte. És lám, két hét után a nő megtört, és mondván, hogy bocs, azt hitte, hogy az övé, de most már rájött, hogy mégsem, visszaszolgáltatta. Érdekes, én még sose markoltam fel más napszemüvegét, vagy legalábbis nem emlékszem rá.

Most egy darabig többet fogom hordani, mert bár nyom és szorít, az üvege kitűnő, a kerete pedig olyan, hogy a reggeli hegyesszögben érkező napsugarak sem vernek be mellette. Ráadásul idén valamennyire időszerű ez a fazomn, hiszen például az önmagát deszkás-szörfös-BMX-es cégként definiáló Arnette honlapjának nyitóképén is ilyenben vigyorog egy kalapos tulok. A fülem és az orrom meg idővel biztos beleerősödik.