R. Lee Ermey nem akárki. Ha valaki csak véletlenül kapta volna el Zár és tölt valamelyik adását a History Channelen, valószínűleg csak egy riasztóan türhő alakot lát, aki lőfegyverek bemutatása ürügyén a nézőket alázza.

Na mi van fafejek, esetleg értik már, olajbogyók és hasonlók, nem beszélve sztenderd elköszönéséről, miszerint Tartsák szárazon a puskaport, és ne vegyék le tekintetüket a célpontról, amit követhet egy oszolj, egy hurrá, esetleg folytassák!  Olyan tehát, mint egy kiképző őrmester.

Ebben nagy szerepe lehet annak, hogy ezt kéri tőle a rendező, de az sem elhanyagolható tényező, hogy a műsorvezető tényleg egy kiképző őrmester. Már 1961-ben is az volt, aztán szolgált három évet a vietnami háborúban, később pedig Okinawán, onnan is szerelt le. Hamar igénybe vett egy veteránoknak járó pályakezdési támogatást, és dráma tagozatra jelentkezett a Fülöp-szigeteken, ahol aztán Coppola beválogatta az Apokalipszis most mellékszereplői közé. Nem mondhatni, hogy csillaga meredeken emelkedett volna, mert többnnyire kiképző őrmestert játszott, de azokat a figurákat egy színész valószínűleg soha nem tudta volna így lehozni.

Stanley Kubrick Full metal Jacket-jében akkora hitelességgel kínozta az újoncokat, hogy Golden Globe-ra jelölték érte. Nyilván azért nem kapta meg, mert a zsüri rájött, nem alakít, hanem ő az, ami nem számít színjátszásnak. Ehhez képest csekélység, hogy a Hetedikben is feltűnt, ha nem hiszik, hát tessék:

Ermey valódi szakmai kiteljesedése a History Channelen következett be, ahol fegyverek kapcsán üvöltözik a nézőkkel. Nézzük, hogyan kerül R. Lee Ermey túl a hatvanon nemi izgalomba néhány rakétától, és figyeljük meg a több jelenetben is viselt szemüvegét. Egy sima, paraszt tükrös akárminek tűnik, de a foncsor igen furán csillog. Én legalábbis ilyet még sehol sem láttam.

Bizony, nem véletlen: ez nem valami benzinkúti sheriffszemcsó, hanem egy új amerikai cég, a Dillon Optics terméke. És igen, a Dillon Optics kifejezetten a különlegesen jó optikai minőségre ment rá, ami a lövöldözésben értelemszerűen kulcskérdés. Viszont ha Dillon Optics-okat nézünk, bajosan hessegetjük el a gondolatot: az optikai minőség mellett nem ártott volna egy ízléssel rendelkező dizájner sem.

A Dillon Optics George nevű téglalapja matt fekete szárral, 280 dollárért.

A gyári honlap szerint a szabadalmaztatott technológia neve NIR, és többek között az a lényeg, hogy minimumra csökkenti a belső tükröződést. Az alapító 1986-ban kezdte a fejlesztést és 1990-ben készült el az első működő prototípus. Jellemző, hogy a Dillont igazából csak a lencsék érdeklik, a kereteket Olaszországban gyártják és a szemüvegeket Japánban szerelik össze. 

A Logan 250 dollár, de a selyemfényű fekete lencse elég bizarr a teknőcszínű kerettel.

A Drake-ből is van matt fekete és ezüst keret, csak gondoltam, a döbbenet kedvéért inkább ezt választom be.

A Budd is a 280 dolláros Dillon-kategória - hát, nem is tudom...

Száz szónak is egy a vége, annak esélye, hogy a Dillon napszemüvegek Európában felbukkanjanak, csekély, a magyarországi előfordulás pedig gyakorlatilag lehetetlen. Ezek már Amerikában is elég drágák, nálunk simán százezer forint, vagy még több lenne az áruk, kizárt, hogy forgalmazó ilyennek szivatná meg magát. Paraszt, de nem úgy, hogy a magyar plázaparaszt megvásárolja, és hát hogy is mondjam, nem egy túl ismert márka.

Kérem, ha valaki Amerikában olvassa e sorokat, és látott már Dillon Optics terméket élőben, mondja meg, úgy is ilyen szarul néznek-e ki, és hogy valóban olyan jók-e optikailag.