Hogy lehet valami ilyen gyorsan idejétmúlt?

2011. június 18. - Winkler Róbert

Az Oakley Five volt az a szemüvegem, amin egyszer motorozás közben szétcsapódott egy húslégy, amiről a rovartanban járatosak tudják, hogy elevenszülő. Nem petét rak, vagy legalábbis nem pete alakú, kis tojásdad dolgokat, mint minden rendes légy, hanem mozgó kukacok jönnek ki belőle. Kiváltképpen amikor a kismama 11O-es tempóval ütközik a híres Plutonite lencsével. Hogy ez a konkrét szemüvegem volt-e a legyes, nem tudom, mert amikor elvesztettem a tükrös arany Five-omat a frankfurti reptéren, újra megrendeltem a netről.

 

 

Akkoriban Magyarországon már nem létezett, amerikai forgalmazóból se volt egyszerű olyat találni, aki szállít ide. Márpedig Five kellett, mert csodálatos volt benne motorozni, tökéletes az aerodinamikája és a vékony szár nem nyom a bukósisak alatt. És ha ráülnénk, nem törik vagy deformálódik, hanem kipattan a szár, amit bármikor visszapattinthatunk. Az olcsó dollár miatt alig valamivel húszezer forint felett fizettem érte.

 

Elég karcos – ha valaki állandóan felnyitott plexivel motorozik, a szemüveg úgyis bekap egy csomó apró kavicsot és nagyobbacska porszemet. Így aztán gyakorlatilag használhatatlan is, mert ezen már nem látok ki, de afféle ipari műemlékként megtartottam, hiszen egy Oakleyt nem dob ki az ember. Bár elajándékozni az lehet, egyszer például egy Oakley Monster Dogot Ördögi Roynak ajándékoztam, akit azóta sem ismerek, viszont közös barátunk, Benji azt mondta, hogy ha ennyire nem tetszik a Monster Dog, ami valami autóbemutató sajtóajándéka volt, tudna rá jelentkezőt.

Túlzás lenne, hogy néha kiveszem a napszemüvegtemetőből, és felpróbálom – odáig se jutok el, hogy kivegyem. A rápillantás azonban megvan, márpedig minden rápillantással rácsodálkozok, hogy hordhattam én ilyet, hogy gondolhattam, hogy jól áll, de főleg hogy gondolhatták mások?! Pedig a maga idejében határozottan menőnek tűnt.


 

Amikor a második arany Five-omat rendeltem, elég sokat kellett túrni a neten, míg találtam ilyen, már nem gyártott modellt olyannál, aki szállít Magyarországra. A Five azóta nyomtalanul eltűnt a kínálatból, bár aki csak felületesen nézegette az árlistát, annak ez nem feltétlenül tűnt fel, mert megjelent helyette/mellette a Fives sorozat, ami viszont tök más: szögletesebb, nagyobb, a szára is vastagabb, motorozásra láthatóan alkalmatlan. Később persze a Fives is leslankult, de akkor már elveszítettem az érdeklődésemet. Igaz, most, hogy így nézegetem, alkalmasint felpróbálok egyet a tranzitban.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napszemuveg.blog.hu/api/trackback/id/tr172948706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nehogymárne 2011.06.29. 10:50:56

őszintén nem bántásból mondom, de egy szolídabban koreografálta arcon nagyon nem mutat egy ilyen szemüveg. valahogy kívánja a szőkítést meg a kamionos bajuszt, amit nem mer akárki bevállalni.

koxx · http://oakley.blog.hu/ 2011.06.29. 11:47:49

Fekete keretben sztem jobban ütne, kicsit kontrasztosabb. Fire lencse meg az egyik leg sérülékenyebb a ruby után.

Edd China 2011.07.20. 14:24:18

Ez a szemüveg sosem volt igazából menő, csak trendi.

EG0 2011.07.29. 15:27:13

Ó, nekem első Oakley-m egy Fives volt, talán 2.0 -ás. Száradjon le a keze annak, aki ellopta. (Igaz, sima fekete keret és lencse, ma már szerintem szűk is lenne rám.)