58N
A Prada Sport nem tartozik a kedvenc almárkáim közé. Egy rendes Pradáért adott esetben egy emberöléstől sem zárkóznék el, a női Pradáknak egyenesen dizájnmúzeumot nyitnék, a Prada Sport viszont nekem egyszerűen túl szimpla.
01O
Két jellegzetességet tudnék megnevezni, ha a Prada Sport kerül szóba. Az egyik a szárakon látható piros csík.
01O
A másik, ami egy kicsit trade mark-jellegzetesség is, a műanyag keretek felső részébe épített szellőzők, melyek télisportos használatkor a párásabb levegő kiszivattyúzására hivatottak, hogy a lencse kevésbé párásodjon. A harmadik, ha már itt tartunk, maga a cikkszám: a fenti modellnél jól meg is figyelhető, hogy a harmadik karakter nem nulla, hanem egy nagy O, ami az évjáratot jelöli. Az O az új széria, a legfelső 58N tehát igazából tavalyi modell, és jól is reprezentálja azt a fajta rosszul értelmezett konzervativizmust, ami miatt nem kedveltem a Prada Sportot.
Így néz ki a cikkszám az 53O szárán, ha valaki tudni szeretné, mi a különbség egy 0 és egy nagy O között.
52O
Lehet, hogy maguk a tervezők is így voltak ezzel; még mindig nem Elton John vitrinje a példakép, de láthatóan színesedett a vonal, például az áttetsző, színes tükrös lencsék megjelenésével. Még akkor is, ha a szín csak ehhez hasonló homoksárga-féleség.
52O
03O
Nagy ötlet: a Wayfarer önmagában a legkevésbé sem sportos napszemüvegek közé tartozik, de a homoktükrös lencsével legalább frissen néz ki.
50O
Az 50O lencséje csalafintán tükröződik.
51O fonott alumínium szárdíszítéssel - egy autós újságíró esetleg aggódna az elektrokémiai korrózió miatt, én csak örülök, hogy nem látszik rajta a Linea Rossa.
51O szemből
53O
A nyitó 58N szemből, még az előző kollekcióból.
