Vogue 2013. nyár

2013. július 23. - Winkler Róbert

 

DSC_1593.jpg

 A Vogue egyre jobb modelleket hoz ki. A Luxottica belépő/fiatalos/olcsóbb márkája amúgy sem panaszkodhatott, mert a teljesen laikusok számára a Vogue márkanév valami igen drága top-divatot jelent, ahhoz képest pedig az igen határozottan a Ray-Ban alá belőtt modellek ára tényleg baráti. A Vogue minőségével sosem volt baj, a 2013. nyári frissítés is meggyőző.

 

DSC_1591.jpgVO 2717S

A Vogue a nagyobb Luxottica-konszerntársakhoz hasonlóan évente kétszer hoz ki új kollekciót. Ráadásul elég bőséges a termés. Most viszont úgy néz ki, a Vogue-nál is belátták, hogy a férfi részleg kicsit kevésbé szerencsés, és inkább a női modellekre koncentrálnak. 

DSC_1594.jpgVO 2717S

Igen gusztusos dolog a 60-as évek stílusában - ráadásul a 2717-es nem is hasonlít konkrét Ray-Ban modellre. Ha ez az új irány, hogy régi formák, friss színek, azzal valószínűleg nagyot lehet kaszálni.

DSC_1608.jpgVO 2820S

Ez a neokubista-konstruktivista-kudlikjulista rátét már sokkal inkább a 70-es éveket hozza, a Ray-Ban szokása egyébként, hogy egy-egy korszakot negyed százados késéssel hoz vissza retrónak. A hitelesen 60-as évekbelinek tűnő Clubmaster is 1986-ból származik, ráadásul évről évre kihoznak belőle valami új változatot.

DSC_1611.jpgVO 2820S

Gyakori probléma, hogy nehéz eldönteni, valamelyik fazont nőknek vagy férfiaknak szánták-e. Olvasóink szinte élőben is láthattak ilyet, amikor maga Zach Tipton lepődött meg a legjobban, milyen jól állnak a fifejezetten morcos, férfiaknak szánt új kreációi a csajoknak. A Vogue-nál viszont legalább a boltokban nincs ilyen dilemma. Ha a száron van egy teljes Vogue felirat, akkor az egy női Vogue. A férfi Vogue-okon csak egy V betűből rajzolt embléma van.

DSC_1596.jpgVO 2832S - lassan megérezünk a 80-as évekbe.

DSC_1599.jpgVO 2832S

DSC_1600.jpgVO 2832S - jó minőségű a műanyag keret.

DSC_1603.jpgVO 2832S

DSC_1606.jpgVO 2818S

Egy kicsit vissza a 60-as évekbe; érdekes megfigyelni, mennyire más holmi ugyanaz a 2818-as barna cirmos (teknőc?) kerettel.

 

DSC_1605.jpgVO 2818S

 

DSC_1612.jpg

VO 2729S

 

DSC_1615.jpg

VO 2729S

DSC_1617.jpg

VO 2729S

Ha így megy tovább, teljesen elsorvad a Vogue férfi vonala, és akkor - tippünk szerint - a Luxottica női belépő márkája a Vogue lesz, a férfi pedig az Arnette, aminek már ma is alig van női részlege. Értelme mindenképpen lehetne a dolognak, pozicionálásra például már nem kéne költeni. Az is igaz persze, hogy a Vogue a fiatalosság mellett elegáns is akar lenni, az Arnette meg egyértelműen sportos.

DSC_1620.jpg

VO 2729S

A bejegyzés trackback címe:

https://napszemuveg.blog.hu/api/trackback/id/tr275355844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fosdapass 2013.07.26. 15:20:17

Ehhez a poszthoz nem lehet mit szólni. Szóljon hát helyettem valaki más a napszem és egyéb konzum-csingilingik kérdéséről:

"Kiss úr és a szpídó relációja Csobánczhegyen.

Mint mondottam Kiss úr – legalább is a nőkérdést illetően – próbált megfelelni a társadalmi normáknak. A nőkérdés társadalmi alapnormája, hogy a hím miközben teljes életének sokszorosát a nő szórakoztatására áldozza, biztosítja számára az alanyi jogon járó lakást, járművet, megélhetést – egyáltalában csak párszor többet, mint a minden. A nő részéről alapvető követelmény mindeközben, hogy a hím magáról „menő” módon gondoskodjon, mely gondoskodás a szaru szálak párhuzamosításától a fogyasztói csecsebecsék friss évjáratán, az illatositószerek megfelelő kiválasztásán át a textíliák frissességén és a rajta fityegő mérkanevekig mindenre kell, hogy kiterjedjen. Talán ezért is nem véletlen, hogy Kiss úr a nyarat választotta a nőkérdés megoldására, hiszen ekkor csak alig sokszorosan kellett képességei és lehetőségei felett teljesítenie. Legalább is a ruházatot illetően biztos így állt a dolog. A strandon pedig kiváltképp. Ugyan eddigelé számításainkból kimaradt a napszemüveg-kérdés, de Kiss úr a létezéshez szükséges ezen alapvető kellék beszerzését egyszerre oldotta meg a ruhakérdéssel: Előbb mély lélegzetet, majd kölcsönt vett, és megvásárolta kb. egy havi várható munkabéréből a „menő csávó” eme két attribútumát. Minden trehánysága dacára érezte a két tárgy mindent átfogó egyetemes fontosságát és nélkülözhetetlenségét, s nagy becsben tartotta őket.

Most pedig az irodalmi alkotások sajnálatos kényszeréből indittatva – nevezetesen, hogy egyidőben nem futhat a cselekmény sok szálon, hanem csak egy egyenes mentén fejlődhet – kénytelen vagyok uj témába vágni.
Csobánczhegyi járműveink karbantartásáról kell értekeznem. Ezekkel a gépekkel szoktunk ugyanis a Balatonhoz lejárni. Lehetett volna ugyan bringával is, de a Balaton majd teljes egészét egyszerűen ellopta a hatalom, körülkerítette, s nem engedtek a vízhez, csak, ha speciális fém korongokat, de sokkal inkább minden irodalmi értéket mellőző, különös feliratu papirszeletkéket adtunk volna át. A kollaboráció ezen módját, ami a méltánytalanságon túl, a józan ész jelenlétének legcsekélyebb jelét sem mutatta, megtagadtuk. Noha a lopás ellen nem emeltünk nyilvános kifogást (lehet, hogy meg sem hallgattak volna?), de csak a jármű segitségével tudtunk a Központilag nem ellenőrzött vízfelületekhez eljutni. Járműveink nem a mai kor eldobható műanyag konstrukcióinak jellenzőivel bírtak. E gépeket – mert gépek voltak valóban – rendszeresen kellett olajozni, zsírozni. Külső felületüket kéthetente olajos gázolajjal kentük át – csak úgy tocsogott az egész gép a kenőanyagtól. A kardán tengelyektől a futóművek minden csuklójáig ott voltak a zsírzószemek, melyekbe szorgosan kellett tölteni a kenőanyagot. Történetünk idején mindketten ezzel a művelettel voltunk elfoglalva. Rózsa úr a terepjáróját, én pedig a mótorkerékpáromat olajoztam. Mindkét kezünk fekete lett a zsírtól, a sártól, a fémportól. A szélvédő elé látványosan kitett „MAGYAR RENDŐR” című kiadványt nem használhattuk kéztörlés céljára, hiszen az őrszobákról nagy keservesen ellopott lapot nem olvasás céljából tartottuk járműveinkben, hanem az utonállók elleni csekély hatású amulettként (feltételeztem, hogy a pénzsóvár rendőr ha nem tudta, honnét szerezhettük a lapot, akkor nem mert olyan pofátlan lenni, mint rendesen: e találmányomra nagyon büszke voltam, még akkor is, ha nem sokat ért és napjainkban minden félhülye ilyesféle aprócska trükkökkel erőlködik). Szóval, munka közben szórakozottan nyomtuk a szöveget, meg a zsirt, s untuk az egész sz..akodást. Dózsa Ignác, miután a zsirzószemekről a felesleges fekete zsírt és odarakódott sarat letörölte, a kezében levő ronggyal az akku kivirágzott saruit kezdte csavargatni. A rongynak a fele ilyképpen alácsüngött. . .