Az úgy kezdődött, hogy a Tipton csinált egy széria napszemüveget Pink Floyd-lemezekből. Szépen fogyogattak, és hogy, hogy nem, a hír eljutott valahogyan a Pink Floyd ügynökségéhez, a Perryscope-hoz. Ők pedig azonnal lelkes fenyítésbe kezdtek, hogy az ügyvédeik másodperceken belül a földdel teszik egyenlővé az egész Tipton-kócerájt. Innen szép nyerni.
A jogi helyzet persze nem egyértelmű, hiszen a Tipton nem csinált semmi illegálisat, csak hát ilyen amerikai ügyvéd all stars ellen ki a tököm akar hosszan pereskedni, ugye. És legalább elkezdődött a beszélgetés. A részben magyar származású, de Idahóban felnőtt Zach Tipton New Yorkba is kiutazott tárgyalni. Ekkor már rég nem a Pink Floydról volt szó, akik - mint kiderült - attól voltak kiborulva, hogy valaki üzemszerűen megsemmisíti a muzsikájukat. Hát ugye, művészek. A filozófiai kérdésbe, hogy meg lehet-e egyáltalán semmisíteni a művészetet, vagy hogy baszki, ez csak egy hanghordozó, a zenekar mögött álló ügyvédek miatt ne is menjünk bele.
Ugyanakkor azonban a rettenetes ügyvédek nem csak a Pink Floydot képviselik; a Perryscope többek között olyan művészek jogaiért felel, mint Jimi Hendrix, Janis Joplin és David Bowie, vagy, hogy élőt is mondjunk, a Police, és az AC/DC. Zach Tipton nem találkozott az AC/DC egyetlen tagjával sem, viszont amikor a menedzsmentnek elővezette az ötletet, mármint hogy oké, fátylat a múltra, mit szólnátok egy bakelit Back In Blackből készült napszemüveg-kollekcióhoz, váratlan lelkesedéssel találkozott.
Zach Tipton, aki megsemmisítette a Pink Floyd muzsikáját
Mindenki tudja, hogyan megy a rock-merchandise: veszel egy 770 forintos Fruit Of The Loom pólót, megnyomod egy emblémával, és egyből tizenötezer lesz. A módszer valamiért szemüvegekkel nem működik - nem egészen értem, miért, de valahogy a gagyit senki se vállalja be. Viszont ahogy Zach mondja, a Tipton minőségétől és szakmai reputációjától mindenki nagyon megnyugodott. Angus Youngnak sincsenek álmatlan éjszakái, őt nem kínozzák olyan babonák, hogy ha a Hells Bells és a Shoot To Thrill bakelit változata szemüvegkeretként végzi, megsemmisül az a sok szép gitárszóló.
Úgyhogy leszerződtek - Zach szerint elég kemények a feltételek, de ekkora poént, hogy hivatalos merchandising szemüvegeket készíthet AC/DC lemezekből és emblémával, tényleg vétek lenne kihagyni. Amúgy a napszemüvegek szinte melléküzemág, hiszen optikai keretekből 7-8-szor annyi fogy, elvégre ha valakinek rossz a szeme, muszáj szemüveget venni. A kollekció pedig kicsi, ami Zach Tipton szerint illik a műfajhoz, mert az AC/DC számai is három akkordból állnak. (Amúgy a Highway To Hell, de a Back In Black is minimum 4, úgymint E-D-A-B-, vagy egyenesen öt, de ne akkord-trollkodjunk.) Az AC/DC kollekció ára elég húzós lesz, Magyarországon 120 ezer forint körül, de a zenekar rajongói elég öregek már, hogy legyen rá pénzük.
Érdekesség még, hogy a hivatalos bemutatót a Tipton Irányi utcai boltjának egyéves évfordulójával együtt tartották. Korábban régi bérházi lakásokban működtek, magam is egy ilyenben vettem részt egyszer az aktuális Tipton-modellek előválogatásán, öt évvel ezelőtt.
Zach vetítőgépet mutat a csajoknak - a Tipton nagy sikere a szárban eredeti celluloid filmkockákat tartalmazó kollekció, gyakran ősi pornófilmekkel.
Sok felesleges DJ-t láttam már életemben, de hogy a Back In Black folyamatos lemezjátszón tartásához külön szakember kelljen, nekem már túlzás. Mondjuk az ilyen pofavizit-koktélpartik íratlan szabálya, hogy DJ az kell.
Köztünk legyen szólva, az AC/DC konlab szinte semmi ahhoz képest, hogy a világ legjobb napszemüvege, a Maui Jim is ad lencséket bizonyos Tipton modellekhez.
Tipton-felhasználók, köztük az FC Barcelona, a brazil válogatott, a Juventus és a PSG labdarúgója, Dani Alves.
Az esti bemutatóra berendelték a dolgozókat is, hogy bemutassák, hogy megy a gyártás. Az AC/DC keretek kizárólag a Back In Black bakelit (tudom, tudom: vinil) változatából készülnek. Egy-egy hanglemezből legfeljebb 2-3 keret jön ki.
Rákérdezhetek? Lombfűrész?
