Tudom, nem Lidi, hanem Lidl, de én már rég rászoktam a kedvesebben hangzó magyar változatra. A hangulat szempontjából közel sem mindegy, hogy elment a Lidi néni a vásárba, csuhajja, vagy Jawohl, Herr Obersturmbahnführer. Kollégám, Papp Tibi régi Lidirajongó, igazából ő vett rá annak idején, hogy tegyek egy próbát. Azzal győzött meg, hogy oké, a Lidi a német piac legalja, de a német igényszint még így is annyival feljebb van, mint a magyar, hogy minőségre minden kifogástalan.
A lidis müzli egyébként valóban minden képzeletemet felülmúlta, én még az irtózatosan elszállt árairól ismert Culinaris üzletben se kaptam soha olyat, ami akár a közelében járt volna. Én tehát müzlit, felvágottat, meg zacskós répát veszek a Lidiben (a lidis borokat már mélységesen lenézem, borokért a Tescóba járok).
Extra: orrnyereg-szellőztetés
A Lidiben külön kategória a tartós fogyasztási cikkeké, melyekkel kapcsolatban egyszer épp Papp Tibi jegyezte meg, hogy ha már szar, legyen olcsó. Vettem is egyszer ott ezerér’ egy taposós autópumpát, ami pont olyan is, egyébként igyekszem ellenállni a LED-es zseblámpáknak, elemes vadriasztóknak és univerzális műbőr cipőknek.
Na de a minap Papp Tibi, aki bukósisakot is vett már a Lidiben, a szokottnál is diadalmasabban sétált be a szerkesztőségbe: motoros szemüveget vásárolt cserélhető lencsével: egy pár színtelen és egy pár sárga, az alkonyati órákra. Eredetileg 1300 volt, de AKCIÓZTÁK! Így fizetett 1170 forintot. A szemüveg nem egy Oakley, pontosabban nagyon nem egy Oakley, de az ára sem. Ilyenkor mindig az a kérdés, milyen vonalakat milyen koordinátarendszerben húzkodunk, és milyen tartományban metszi egymást az ár és a minőség grafikonja. A márkázatlan lidis szemüveg biztos, hogy drágának nem drága, minőségre pedig elfogadható, mert úgyis a motoros szemüveg esik le, amikor kesztyűben ráncigáljuk le magunkról a bukósisakot, és karcolódik meg, amikor a szembejövő kamion menetszele nagyobb porszemeket sodor az arcunkba.
„Három év a garancia, el is raktam a blokkot”, fenyegeti burkoltan a népszerű áruházláncot a Totalcar szerzője, amikor ideadja a készletet. Rendes tok, rendes keret, könnyen cserélhető lencsék, Tibi szerint nem is torzítanak. Ha a neten keresünk Lidl-re és napszemüvegre, illetve természetesen sunglass-re, egy angol Lidl-honlapot kapunk, ahol láthatunk is napszemüvegeket. A kép azonban sajnos már nem kattintható, ha nem adjuk meg az irányítószámunkat, ha meg megadjuk, pláne nem. Végül csak elmentem a Megyeri úti Lidibe, akkora ökör persze nem vagyok, hogy egy szaros Lidi-napszemüvegért felkerekedjek, de fogytán volt már a müzli, meg a felvágott. Ha árulnának banános szójatejet, valószínűleg haza se kéne mennem a Lidiből, mert parazita üzemmódban minden életszükségletemet kielégíthetném, ha suttyomban beköltöznék. Szóval elmentem a Megyeri úti egységbe, ahol nem volt semmilyen szemüveg – Papp Tibi egy konkrét áruházi akció alkalmával tett szert a magáéra.
Nekem egyébként sem igazán kell ilyen. Régen még sokat gondolkoztam rajta, de nagy erőkkel igyekszem elkerülni az alkonyati, de főleg az éjszakai motorozást. Félek az őzektől-szarvasoktól, amik még autóval is kinyírhatják az embert, így napszálltára mindig hazaérek, vagy keresek valami szállást, mert inkább zuhogó eső, mint éjszaka. Tehát igazából nem bánom, hogy lecsúsztam a lidis szemüvegről, de egyik nap már beugrok egy munkaruházati boltba tesztelni, hiszen mindenki tudja: motoros szemüveget igazából ott kell venni.