RC1118

Roberto Cavalli találta fel, és mutatta be 1980-ban a koptatott farmert. Ahhoz képest a napszemüvegei akár a Chopard valamelyik kollekciójából is származhatnának. Szóval van benne egy adag oroszos értelemben felvágós újgazdag paraszt hangulat, ugyanakkor mivel a dizájner akkor is dizájner, ha tahóknak tervez, egy szóval sem mondanám, hogy rosszak a Cavalli napszemüvegek. Próbáltam felületesen átfutni az életművet, de a mester, vagyis nyilván a divatház hivatalos blogja sajnos dátumokat nem tartalmaz, és mivel nem olvasom sem napi, sem éves szinten, abban se lehetek biztos, hogy a legújabb bejegyzés egyáltaláb ebből az évtizedből származik. 

Az instagramján elsősorban ruház, aztán táskák, cipők és ékszerek vannak, #robertocavallieyewear hashtag-re is csak fél éves képeket találunk, úgyhogy valószínűleg nem ez érdekli a mestert  legjobban. De azért mondhatjuk, megcsinálják rendesen - a konkurens Luxottica-birodalmon belül talán leginkább a Versace világára emlékeztet. A DeRigo Group-ból meg a Chopard-ra. :DD

Bármennyire meglepő (nekem az volt), a Loewe, mármint a divatház spanyol márka. Még az 1886-ban trónra lépett spanyol király, XIII. Alfonz adott hivatalos udvari beszállítói címet  Enrique Loewe Hintonnak, akinek akkor már 40 éves volt a cége. Ennek fényében viszont az furcsa egy kicsit, hogy egy ilyen nemzeti kincset miért engedtek felvásárolni a Luis Vuitton csoportnak, amikor még a spanyol anyakirályné, Doña Sofía is gyakran látható Loewe táskával. Mivel pedig én eddig nemhogy nem kísértem figyelemmel a Loewe eddigi kollekcióit, de nem is tudtam róla, nem ismerem az előzményeket. Az idei kollekció alapján az olyan ember napszemüvege, akinél otthon elég sok a márvány, sok elegáns cucc van a gardróbban, ls a kredencben mindig bevetésre kész egy mélytányérnyi kokain.

KZ400241 

A Kenzo divatházat 1970-ben alapította egy Párizsba szakadt japán divattervező, Kenzo Takada. Jellegzetessége az volt, hogy sok japán, illetve ázsiai stíluselemet használt. Annyira jól ment a bolt, hogy 1993-ban megvette a Luis Vuitton. A mihez tartás végett érdemes felnézni a Kenzo központi honlapjára, hogy jókat csodálkozzunk, melyik modellt sorolják ők a férfi, és melyiket a női termékvonalba, de meg kell adni, a legtöbbre már ők is csak azt írják: unisex. Plusz hogy megnyugodva lássuk, hogy 140-200 euró közé lőtt árukkal a divatszemüvegek középkategóriáját jelentik.

Tom Ford a legnagyobb. Vagy legalábbis az egyik legnagyobb. 29 évesen kezdett dolgozni a Guccinál, és öt év múlva, 1994-ben már ő volt a márka kreatív igazgatója. 2004-ben hagyta ott a Guccit, ami elsősorban az ő 0-24-ben végzett munkájának köszönhetően immár tízmilliárd dollár értékű cég lett, Ford helyére pedig, int kiderült, négy embert kellett felvenni, hogy ugyanannyi melóval megbirkózzanak.

Atticus

Berlinben valami van a levegőben. Az se mindegy, hogy a berlini állatkertben kotlani kezdett egy meleg pingvinpár, de minket itt inkább az ráz meg, mennyi világmárka indult a német fővárosból. Szerintem nincs is több ilyen, hiszen a Persol milánói, a Ray-Ban - hát ha valaki megmondja, a régi Bausch & Lomb minek számít, akkor az. A Maui Jim Hawaii-i, meg hát vannak mindenféle divatmárkák, de konkrétan városhoz egy se kötődik annyira, mint az ic!Berlin, a Mykita, és legújabb felfedezettem, a Kreuzbergkinder.

Souliner One

Vannak trendszetter márkák, mint a Ray-Ban: amit kihoznak, az lesz a divat, és kész. Vannak afféle jégtörők, melyekkel az extrémebb megoldásokat teszteli egy-egy konszern, mint a Luxottica a Versacéval és a Dolce&Gabbanával, vagy a Safilo a Guccival. Vannak aztán a követők, amik elérhető áron pont akkor hoznak dömpingszerűen valami fazont, amikor a trendszetterek már egészen máshol járnak, de a stílus már mindenkihez eljutott, akit érdekelt. Ilyen a Safilónál a Polaroid, vagy a Luxotticánál a Vogue, illetve a DeRigo Group-nál a Sting.

2019 a villantásról szól, a világ legnagyobb napszemüveggyártó konglomerátuma, az olasz Luxottica  legalábbis elég bátor formatervekkel jelentkezett. Pár éve már lecsengett (?) a foncsor a foncsorban divat, de most újra van néhány kétszínű megoldás, a legkeményebb viszont, hogy a márkanevet irkálják rá a lencsére, kívülről. Sőt, odahegesztik, fémből. Egy barokk szárnyas oltár kutyafüle ahhoz képest, ami 2019-ben felütötte fejét a napszemüvegek között. Görgessetek, és még azt is megbánjátok, hogy a világra jöttetek! :DD

Bulgari -  8214B - ez egy normális, visszafogott keret a Bulgaritól, bemelegítésnek.

SMU 68U

A Miu Miut 1993-ban alapította Maria Bianchi olasz sztárdizájner-milliárdos, akit persze nem ezen a néven ismer  világ, hanem Miuccia (Bianchi) Pradaként. Miuccia Mario Prada legfiatalabb unokájaként 1978-ban vette át a cég, mármint a Prada vezetését, idén töltötte be a 70-et, és olyan listákon szerepel, mint a Forbes világ legbefolyásosabb női, vagy a világ legstílusosabb női. A dizájnerek életpályája ritkán uncsi, ő például öt évig pantomimes volt Milánóban, aztán kommunista párttag, nőjögi harcos, míg meg nem juhászodott a családi vagyon rászakadásától.

0009

Megvan? Hát igen, ez tényleg csak a legkeményebbeknek van meg: a Persol 009, vagyis 0009, alias NASA-Persol. AMit a NASA végül nem használt, de Gary Oldman a Hannibalban igen. Ezt a klasszikusát is újra kihozta most a Persol, bár tartok tőle, magyar optikákban nem nagyon lehet majd próbálgatni. Pedig a szemellenző nagyon 2019: nézd cak meg, az idei Carrera kollekció mennyire tele van oldalellenzős modellekkel a Facertől a szélesített szárúakon át a kamu-gleccserszemüvegekig.

Wings 2.

A Ray-Ban 2019-ben nem különösebben extrém, azt a Luxottica meghagyja a szélsőségeket jobban bíró márkáinak. Az biztos, hogy a Wings 2 jól reprezentálja az idei felhozatalt: a köznyelvben pornósztárnak is nevezett retró egybelencse úgy tűnik, éidén nagyot megy. 

Na, kábé ezt kell csinálnia a Polica-nak. Nem kell feltalálni a napszemüveget, mert már fel van, és nagyjából valami ilyesmi. Újra sem kell értelmezni. Egyszerűen csak tolni kell az alapokat, és kihozni évadról évadra valami érdekes különkiadást, mint például ez. Eredetileg azt a kérdést akartam feltenni a nyitómondadtab, hogy tudod-e, milyen nemzetiségű márka a Police, de sajnos elszpojlereztem: olasz. :DD

Eddig is jó volt a Jimmy Choo napszemüveg-részlege, de most rátettek egy lapáttal. Már amennyiben egy lapátos rátevés nem képzavar egy a kézműves jellegéből élő divatcégnél, ami a cipők és a táskák után a kiegészítők terén is nagyot alkot. A kis Jimmy Chow történetéről korábban már volt szó, úgyhogy most hagyjuk is a gyökereket, nézzük a friss termést. Van kígyóbőr, akárcsak 2014-ben, és okosan kombinált anyagok, mint '16-ban, az új modelleket mintha inkább a formák vinnék. Na jó: meg az anyagok. :DD

Elszálltak a napszemüvegárak, de rendesen. Egy Maui Jim simán lehet 80-ezer, de a Ray-Ban átlagár is valahol 50-60 ezer forint között lehet. Igazából mindenkinek Polaroidot kéne venni, amennyiben számít az ár-érték arány. Durva, hogy ma már egy munkavédelmi napszemüveg is simán lehet 10-15 ezer forint körül, amennyiben polarizált, napszemüvegeknél meg régóta tízezres felár a polárszűrés. Na ennek fényében kemény, hogy a Polaroidok még mindig 20 ezer forint körül járnak, hiszen továbbra is mindegyik polarizát.  Ráadásul 1-2 éves fáziskéséssel bár, de követik a trendeket, van flip-flop színes tükör, nyolcszög, dupla fémhíd, vicces foncsor, érdekes szárvég. Az olcsó megoldások, primkó zsanérok, néha igénytelenül megmunkált műanyagok, másfél méterről meg már nem látszanak. 

Plusz hoztak ki szemérmetlen Oakley Holbrook-nyúlást és Ray-Ban Clubmastert is, enykén Persolos zsanérral. Köznapi fgalmaink szerint tehát minden van, és igazából azt sem értem, miért lepődök meg az extrémebbeken, amikor ez is elég régi hagyomány a Polaroidnál.

A Carrera alapvetően a sport irányából érkezett, eredetileg az 1950-es évek legendás autóversenyéről, a Carrera Panamericanáról nevezték el a márkát. A Carrera arca a 80-as években Niki Lauda lett, de például ma is Carmen Jordá spanyol autóversenyzőnő az egyik márkanagykövet. Bár a jó csajokra kevésbé kattintgatók nyilván inkább Charles Leclerc ferraris Forma 1-pilóta az ismerősebb.

A Maui Jim az én fejemben régóta prémium napszemüvegként él - drága és jó. Bárkinek ajánlottam azzal, hogy meglátja, majd rájön, hogy pont ennyi választotta csak el a boldogságtól, később jelentkezett, hogy azt hitte, hülyéskedek, közben meg azóta tényleg boldog, mert milyen jó már egy instafilterben élni a mindennapokat. Na most ez még mindig megvan, zseniálisak a lencsék, és a Maui Jim is elég keményet emelt az árakon. Még Amerikában is 300 dollár körül megy, pedig ott az autók is milyen olcsók.

A Maui Jim eddig is elég erős volt, ráadásul most már nem csak a legjobb lencsék vannak a kereteikben, amik amúgy már hagyományosan elég jól néznek ki, de a márka a szemüvegeken túli szolgáltatásokban is elég erős.  Náluk például nem a forgalmazót kell nyaggatnom, hogy akkor melyik modellhez milyen lencsék is vannak, mert letölthető Androidra és iOS-re is az ingyenes app, amiben minden modell benne van, jól kereshetően, a teljes keret- és lencseválasztékkal.

Az úgy kezdődött, hogy a Tipton csinált egy széria napszemüveget Pink Floyd-lemezekből. Szépen fogyogattak, és hogy, hogy nem, a hír eljutott valahogyan a Pink Floyd ügynökségéhez, a Perryscope-hoz. Ők pedig azonnal lelkes fenyítésbe kezdtek, hogy az ügyvédeik másodperceken belül a földdel teszik egyenlővé az egész Tipton-kócerájt. Innen szép nyerni.

A márka számomra leginkább azért érdekes, mert kis híján egy ic! Berlin-poszt indította el a Napszemüveg Blogot még 2011-ben. Azóta sok minden történt a márkával, például kivált az alapítók egyik fele, megalakítva a Mykitát, amelyik Magyarországra is sokkal előbb érkezett hivatalos importban, meg a világhírbe is, hiszen beverekedték magukat minden idők legkeményebb Trendi Szipirtyó-mozijába, a Sex és New York 2-be.

Gyakori Chopard-effektus, hogy szemből csak egy szép, normális keretet lát az ember, profilból meg mintha váratlanul az arcunkba sütöttek volna egy műteremnyi rendszervakut. A flip-flop hatás szellemi aspektusa, hogy amikor fotózom a modelleket, többször röhögőgörcsöt kapok, hogy nahát, ezek hülyék, de mire végzek az utómunkával, mindig arra jutok, hogy csodálatos lehet a DeRigo Group Chopard-részlegén dizájnerként dolgozni.

SFU 154

Jól néznek ki, szépek a fazonok, a Mazzucchelli-acetáttal mellényúlni se nagyon lehet, a Furla valahogy mégis kicsit olyan az idén, mintha a DeRigo konszern  többi márkájától kikukázott terveket kapták volna meg ők. Na jó, korrigálok: a stílus alapvetően furlás, de a legtöbb fazon legkésőbb tavalyelőtt hatna frissen. Elszabadult drótkeretek?

Há' de most komolyan: egy ilyen jó kis márkára jobban oda kéne figyelni, mert nézzék meg a négy korábbi kollekciót, azokban mindig volt valami előremutató, vagy legalább aktuális. Most meg egy áttört keret (SFU 150), ami nem is néz ki igazán jól, meg a komplementer színű szárvégek és a kerettől elütő szárak, de az érdem nagy része így is az acetát alapanyag beszállítójáé.

Highway Two 3

Megnéztem az olasz Otticane tet, szerintük milyen most a Police. Azt mondja, az underground szinonimája erős személyiségű, lázadó fiataloknak. Ehhez meg mán mit tehetnék én hozzá? :DD

Na jó, annyit mindenképp, hogy a Police-nak 2018-ban nagyon sokféle, nagyon jó és nagyon meredek cuccai lettek.

A Converse Gumicipő Vállalatot 110 éve Amerikában alapították. 1917-ben mutatták be az All Star nevű modellt, és 1923-ban vettek fel egy Chuck Taylor nevű kosarast, hogy segítsen az üzletben. Taylor azóta is a cipőről híres, és bár akkoriban mondott magáról mindenfélét, milyen nagy csapatokban játszott, megtehette, mert nem volt még internet.

A Lozza trademark-ja, az öt csík az orrtámaszon is megjelenik

A Lozza olyasmi, mint a Persol, csak nem kell a rendelésre hónapokig várni, és folyamatosan hozzák ki az új kollekciókat. És akkor mégis mi benne a Persol-szerű? Egyrészt a régiség - a Lozza még az 1917-es alapítású Persolnál is régebbi márka. A gyári honlap szerint 1878 óta készítenek szemüvegeket, és a stílus nagyjából olyasmi, mint a Persolé: visszafogott, klasszikus, bár ha megnézzük az idei kollekciót, azért közel sem annyira óvatos. 

 Valószínűleg nem hallottad még a Barton Perreira nevet, és ez nem a te hibád. Amerikában, legalábbis a sztárvilágban régóta nagyon megy, ilyet hordott az Entourage főhőse, és persze szinte mindenki, akiről készült már életében lesifotó. Az azonban biztos, hogy Brad Pittről találni a legtöbb Barton Perreirás képet.

A Furla folytatja a hagyományait: ez a De Rigo Group elegáns, de nem paraszt női márkája. A Police túlnyomórészt férfi, a Sting inkább csajos, a Chopard pedig a hardcore oligarchafeleség-tílus, ezekhez képest kellett valami azonosíthatót alkotni. A Furla továbbra is az egyik legszebb, egyben legegységesebb portfólió, és bár van náluk is lapos lencsés, fémkeretes Aviator, a többi inkább az a fajta hordható keret, amitől senki nem kap infarktust, de pár perc után sokan kérdezik meg, milyen napszemüveg ez. Főleg, hogy most sok Furla is az egyre népszerűbb Mazzucchelli-acetátból készült.