Király az új napszemüveges blogod, lassan többet olvasom mint a totalcart… ;) szóval tegnap láttam ezt a Drive c. filmet és a főszereplőnek elég penge napszemüvege van, szerintem megérne egy posztot a blogodra, főleg hogy akkor megtudnám milyen modellről is van-e szó. Amúgy a film sem rossz, szóval ha még nem láttad, mindenképp nézd meg.
üdv
robi
Oké,lehet, hogy megnézem a hétvégén. Erre a Selima Optique Money 2-re gondolsz?
Nem ismerem, szerintem senki sem ismeri. Illetve van itt egy-két félelmetesen tájékozott illető a törzskommentelők között, de még azt sem hiszem. Ez a Selime Optique még a kisebb cégek között sem számít jelentősnek, Európában egyetlen üzletük van, Párizsban. Selima Salaun a francia Riviérán született optikus-optometrista, a mesterséget Párizsban tanulta. A Royal Optique-nél kezdett dolgozni, ami az európai luxus-szemüvegek világának nem is tudom, mije. Zászlóshajója? Lenin atomjégtörője? Edmund Hillaryja?
Selima New Yorkban az Alain Mikli-üzletet vezette, és a sorsa akkor dőlt ez, amikor munkaügyben Tokióba utazhatott. Mindazonáltal New Yorkban él, nem is bírna máshol, hiszen e soha nem alvó városból merít ihletet, blablaba, férj, két gyerek, két macska, négy kutya, lakás a Sohóban. Selima Salaun ars poeticája, hogy a szemüveg tükrözze viselőjének személyiségét tükrözze, s egyben vetítse ki. Na, ennyi a rizsa.
1993-ban nyitotta első saját üzletét a Sohóban, hamar oda is szoktak mindazok, akiket lenyűgöztek a kézművesremek keretek,és persze Selima dinamikus személyisége. Készített személyre szabott kereteket Bonónak, Liv Tylernek és Madonnának. Nem elég, hogy Semimáról a mi éghajlatunkon egyáltalán nem hallottunk, neki is van már két al-brandje, a Jack Spade és a J. Crew. Selima hobbija mi más lehetne, mint a régi szemüvegek gyűjtése – nyilván ezekből legalább annyi ispiráció meríthető, mint a Soho legendás atmoszférájából. Képtelenség, hogy annyira fasza legyen. Szóval hülyeség. Summa summárum, 400 dollár sok érte, szerintem.
DG4099
Főleg úgy, hogy fel sem tudod próbálni. Akkor már inkább egy barna Smith Nolte tizedannyiért, az is finom cucc, vagy az új Dolce Gabbana 4099-est, 45 ezerért. Vagy egy bármilyen ilyen acetát aviatort. Van a Ray-Ban-nek is 135 dollárért,
Vagy a Marc jacobs-nak, 275-ért, ha egy kicsit kevésbé ismert, de azért létező márkára vágysz:
Vagy, ha még Selimánál is ismeretlenebb kell, itt egy jó Raf Simmons, 270-ért.
Esetleg egy sajátosan retró Carrera, 129-ért?
És persze lássuk be, ez a monolit hangulatú Gucci sem rigófütty:
De persze ha legalább olyan hülye vagy, mint én, vidd el az asszonyt Párizsba egy görbe hétvégére, és intézd úgy, hogy merő véletlenségből belebotoljatok a Selima Salaun butikba a rue Vieille du Temple 46-ban. És legyen meglepetés, mennyibe kerül ott egy Amerikában is 400 dolláros napszemüveg. Én mindenesetre nem foglak emiatt elítélni, sőt, igazából támogatom az akciót.
***
Közben megnéztem a Drive-ot (magyarul Gázt!). Senkinek nem ajánlom. Ryan Goslingnak vannak sokkal jobb filmjei, mint például a Törés (Fracture), amit ellenben ajánlok. A Drive-ban van néhány érdekes autó, de alig mutatják őket. A pénzt például egy Pontiac GTO-ban tartják, de abban sincs köszönet, mert csak a farát mutatják egy pillanatra, de be sem indítják, pedig a GTO-nak egészen különleges hangja van.
Gosling egy, a fogyatékosság határáig egyszerű kaszkadőrt alakít, aki időnként gengszterszállítást is vállal, de az nem derül ki, hogy honnan van egészen meggyőző kommandósrutinja. A jó csaj sem túl jó, még a tengernyi anyajegyet sem sminkelték le rajta, amit egy mozibéli jócsaj esetében én elvárnék. A történetnek se füle, se farka, a rendező meg azt képzeli, csinált egy kultuszfilmet, csak mert Dirty Dancing-stílusú lila betűk, meg rettenetes, 80-as évekbeli szinti a főcím.
