A Wayfarer történetében nagy hanyatlást jelentettek az 1990-es évek: egyszerre csak mindenki rájött, mekkora gáz is volt a 80-as évtized. Na jó, a Lord együttes továbbra is színes monyosnadrágokban játszott, és színes sálakat kötöttek különböző testrészeikre, de ők konzervatívak. És talán nem is hordtak Wayfarert, hiszen az nálunk nem is annyira diszkós stílus volt, mint inkább alter. A Ray-Ban tehát elgondolkodott, hogyan is leheljen életet a fejőstehénbe, üsse-e ki defibrillátorral, esetleg szájból a tehénorrba mesterséges lélegeztetéssel, vagy mondjuk az agyi légzőközpont elektromos stimulálásával. Végül azt találták ki, hogy áttervezik a Wayfarert.

New Wayfarer, közel a 90 fokhoz
 

Megváltoztatták az anyagát: a nehezebb, és persze minőségibb acetátról fröccsöntött műanyagra váltottak, amit gyártani is könnyebb. És persze többet lehet rajta keresni. A 2001-es új Wayfarer (RB 2132) egy kicsit kecsesebb és kerekebb, mint a régi, kevésbé gyakorlott napszemüveg-szpotterek azonban legjobb, ha oldalról nézik. A klasszikus Wayfarer szára hegyesszögben csatlakozik a kerethez, tehát a fültől felfelé indul el. A 2132-es Wayfareré ezzel szemben sokkal vízszintesebben fut a halántékon, aminek az az értelme, hogy könnyebb fejtetőn, hajpántként hordani, nem áll el úgy, mint a régi.

Hurrá.

Ennek ellenére a XXI. század elég döcögősen indult a Wayfarer számára. Sehol egy kultuszfilm, Bono is inkább a pornósztár-fazont hordta. Az új évezred nagy áttörésére egészen 2007-ig kellett várni. Ekkor tűnt fel a Ray-Bannek, hogy az Ebay-en egyre komolyabb áron mennek a klasszikus Wayfarerek, valami tehát lehet a levegőben, mégpedig spontán, különösebb termékelhelyezési cécó nélkül. Mellesleg ugyanúgy vagyok a Ray-Ban-nel, mint a BMW-vel: sose volt, valószínűleg nem is lesz, de kedvelem és tisztelem a márkát. Tehát Ray-Ban tökéletesen indította el az új marketing-lökéshullámot. Mert hogyan kezdjük? Hát újra kiadjuk az eredeti, ős-Wayfarert, a 2140-est!

Ezen kívül három irányból támadott a Ray-Ban. Olyan kampányt indítottak, ami a Wayfarer lázadó, kemény, magányos harcos karakterét hangsúlyozza. Mennyivel jobb, mint egy „Légy te is nyomi!”-szlogen. Egyrészt tehát volt a reklámkampány, másrészt a nagyon húzós PR-események, például Londonban megnyitották Mick Rock celebfotós kiállítását, melyen Bonótól a Franz Ferdinand tagjaiig mindenki Wayfarerben van. Na jó, Mick Rock inkább zenefotós, például a Queen-nek is csinált lemezborítót még abban a korszakban, amikor Freddie Mercury lakkozta a körmét.

Meglepetés: Mick Rock a wayfareres
 

Az offenzíva harmadik hadoszlopa az akkor új média, a web2, konkrétan a MySpace igen tudatos használata. Ma is találni egyébként Wayfarert a Facebookon, de ezek valószínűleg elszigetelt, amatőr próbálkozások. Minek is kéne 2011-ben kampányolni, amikor még mindig annyira dübörög a Wayfarer, hogy ugye a Mini is ilyen fazont tervezett a 2012-es (!!!) kollekcióba. Az okos offenzíva elnyerte jutalmát, a 2007-es eladások 231%-kal múlták felül a 2006-os számokat, a 2008-as eladások pedig további 40%-kal a 2007-eseket, így már nagyjából meg is érkeztünk a mába, a Wayfarer rémuralmának korába.
 

Ezzel együtt persze mindnyájan vég nélkül tudnánk sorolni a napszemüveg-történészek által hiátusnak, esetleg interregnumnak nevezett időszakból a Wayfarer-filmeket, mint például a Jack Nicholson-féle Lesz ez még így se (1997). Melvin azért legalább 6 százalékkal kevésbé volna Wayfarer nélkül.

Gimnazista vámpír munkavédelmi Wayfarerben
 

Kell a tinik végtelen birkanyájának komolyabb impulzus, mint hogy a Twilightban Edward Cullen vámpír (Robert Pattinson) Wayfarert visel a suliban? Hát mennyire kúl má'! Csontsoványra se kell fogyni, sápadtra se kell sminkelni, nem beszélve a vámpírnemzet sokoldalú varázserejéről. Elég egy jóféle Wayfarer, és már azonosultunk is. És a jelen trend szerint továbbra is menni fog a Wayfarer. Nem egyszerűen nyugaton hordják, hanem nyugaton is a véleményformáló pojácák hordják, még mindig. Egy Wayfarer ha nem is a világ legjobb befektetése, de pár évig még biztos nem lesz ciki. Sajnos.