Kizárólag pillanatnyi elmezavarban fordulhatott elő, hogy megvettem, de sose bántam meg. Mindez olyan régen történt, hogy még a Magyar Narancsnál dolgoztam, ami a PostaBank tulajdona volt, a szerkesztőségünk pedig egy épületben volt a Kuríréval, melynek főszerkesztője Szűcs Gábor, akinek a postabankos lóvéból szolgálati Jaguarja és Harley-Davidsonja volt. Régen történt tehát, de annyira rettenetesen régen, hogy volt egy tévés haknim: az A3 tévében vezettem keddenként a nem is tudom, reggeli, délelőtti, vagy milyen műsort, Boros Csabával, aki akkor is a Republic együttes basszusgitárosa volt.
További műsorvezetők Császár Előd és Sárközi Anita, Terry Black, Zalatnay Saroltáné Molnár Csaba és Zalatnay Sarolta, és mintha az A3 utódján, az MSaton kezdődött volna Hajdú Péter karrierje is, akit az anyukája húsz éves korában vásárolt be egy műsorba producernek. A többiek nem ugranak be, csak homályosan emlékszem egy meleg srácra, aki egy – értelemszerűen – régi Suzuki Swift kabriót vásárolt. Mármint újonnan, ami akkori szemmel is őrültségnek tűnt. Iszonyúan ronda egy autó.
A gázsink akkori mértékkel valami horribilis volt: egy napra 20 ezer forint, amiért persze nem csak egy nap kellett bemenni, mert voltak mindenféle előző napi, meg heti értekezletek, és egyéb baromságok, de igazából szerintem ma sem volna az rossz pénz. Nekem meg végképp jól jött, mert a Narancsnál nem igazán létezett a havi fizetés fogalma. Szóval ekkoriban vettem meg életem első drága napszemüvegét. A Kálvin-téren volt egy butik, US 101 néven, ott dolgozott Csuti, akit a Tüzes Víz rockkocsmából ismertem, ahol korábban csaposkodott, meg ő volt az Abaházi Csaba csaja, aki pedig a Sing Sing együttesben énekelt. Na de Csuti és Csabi valószínűleg akkor már szakíthattak, mert Csuti, ha benéztem a boltba, időnként olyanokat kérdezett, hogy nem tudom-e, hányadik a Deportivo Lacoruna. És hamarosan feleségül ment Tóth Mihályhoz, aki a Honvédban focizott.
A US 101-ben mai fogalmaink szerint amolyan deszkás cuccokat árultak, mint például No Fear pólók, meg bermudák. Én már túl voltam ezeken, és mivel tele voltam lóvéval, a napszemüvegeket nézegettem. Csuti az Oakley-kről olyan őrült történeteket mesélt, hogy valahány száz méterről rájuk lőnek puskával, meg ilyesmi, de nekem nem annyira az Oakleyk tetszettek, hanem a kétféle Rusty. Csuti esküdözött égre-földre, hogy Magyarországon nincs belőlük több, és hogy ezekre is ugyanúgy megy a tesztelési célba lövés, mint az Oakley-kra. Valamint hogy nem kell félni, az akkoriban bejött nejlonzokni-szerű tokban se lesz semmi baja. Hát megvettem az egyik Rustyt, húszezer körül volt, de nem ez, hanem még egy másik. Csuti a bolt nevében garanciát vállalt a karcállóságra, ennek dacára hamarosan lett rajta egy ménkü nagy karc, pedig vigyáztam rá.
Csuti lehet, hogy kissé hajlamos volt a nagyotmondásra, és időnként erősen kiszínezte a napszemüveg-gyártók tesztelési procedúráit, de a garanciális kötelezettséget tartotta. Igaz, úgy, hogy az én szemüvegemet, ami igazából kicsit szerintem jobban nézett ki, mint ez, átvette a Csaba (úgy látszik, akkor mégse volt még Tóth Misi), Csuti valahogy lekönyvelte a tranzakciót, én pedig megkaptam ezt, melynek modellneve Conman’s. Arra, hogy Rusty Conman’s, a Google semmit nem ad ki. Jó, mi? Ha csak Conman-re keresünk, előbb-utóbb eljutunk egy napszemüveghez: a Von Zippernek van ilyen nevű modellje, ami hasonlít is a Rusty Conman’s-re. Ez csak erősíti azt a teóriámat, hogy a Von Zipper alapvetően fazonlopással foglalkozik, és kevésbé jó minőségben gyárt menő szemüvegeket a stílushoz képest olcsón.
A Von Zipper-féle Conman, 65 dollárért
A Rusty Conman's átkozottul jó szemüveg. A fazonja, hát az 15 éve nyilván menőbb volt, mint ma, de lassan talán már lehet hordani retrónak. Az üvege barnás, nagyon pihentető a szemnek, ezt tartottam állandó szemüvegnek a Mazdámban, amíg meg nem untam a kabriózást. Ez persze már afféle nyugdíjas állás volt neki, hiszen a főállású napszemüvegünk van mindig nálunk, azt visszük fel a lakásba, az autós szemüveg alapvetően tartalék. Na jó, de mikor vettem én ezt a Rustyt? 1993? 1994? Valami ilyesmi lehetett. Azt hiszem, idén nyáron tartok egy Rustyhordó nosztalgiahetet. És egyébként Csuti egy pletykafészek, meg mindent kiszínez, de nem hazudik: tényleg soha a büdös életben nem láttam máson nem csak ilyen, de másfajta Rusty napszemüveget sem. Oké, egyszer a Csabán, de az nem ér.
Akkoriban még csak papírképek léteztek
