A Maybach márkanév nem tartozik az autógyártás sikeres projektjei közé. 1997-ben azért alapította újra a Mercedes, mert megsértődött, hogy a Rolls-Royce-ot elhappolta előle a BMW, a Bentleyt meg a Volkswagen. Annyira mérgesek lettek, hogy gondolták, majd megmutatják a világnak, tudnak önerőből, saját brand alatt luxusautót csinálni.
A harag rossz tanácsadó. A Mercedes annyit bukott az évek alatt a Maybachon, hogy az okozott fájdalmat igazgatótanács simán elcserélte volna egy kiadós tripperre. De egy idő után nyilván igen nehéz eldönteni, nagyobb bukó-e néhány milliárdos veszteséggel örökre kiszállni, vagy tömni a pénzt a fejlesztésbe és a reklámba, és reménykedni, hogy legalább az unokák talán keresnek rajta egyszer.
Hogy a Maybach jó-e, mint autó, nem tudom, mert csak Rolls-Royce Phantomot vezettem és Bentley Mulsanne-t, de azok a Mercedes mély sajnálatára elég jók. Viszont ahogy luxuscikkhez dukál, a Maybach veszteségeit megpróbálják luxus-kiegészítőkkel megfogni. Vannak napszemüvegek is Akárcsak a Bentleynek.
Igazi debil honlap zenével, a főnök sík hülye az internethez, hiszen ha valaki olyan sznob és gazdag, hogy Maybach napszemüveget vegyen, vagy legalábbis utána érdeklődjön, miért akarna hosszasan várni, hogy betöltődjön egy flash animáció?! Melyen aztán pitypangokat nézegethetünk laza zongoraklimpírozás kíséretére.
Ilyen modellnevek vannak, mint The Monarch, vagy The Star, ránézésre is súlyos keretek, jó volna egyszer lemázsálni, bár lehet, hogy megrepedne alattuk a konyhai mérlegem. The Duke, The Hedonist 2, The Diplomat 1, definiálja modellnevekkel az áhított célközönséget a Maybach Sunglasses, a The névelő nyilván azért kell, hogy még a neve is elég súlyos legyen. És azért van The Artist is, hiszen a 2011-es Dalí biztos egy ilyen borzalomba ugrana bele.
Anyagok: hét finom réteg furnérlemez öt réteg zongoralakkal, ázsiai vízibivaly szarva, 18 karátos arany, titán, opcionális gyémántok és Carl Zeiss kristályüveg. A vicc az, hogy egy szuperminőségi anyagokból előállított napszemüveg ésszerű ára valahol 40-50 ezer forint körül végződik. Ha valaki nagyon elmegy extrémbe, mint mondjuk az ultrakönnyűségben utazó TAG Heuer, lehet az 75-80, egyébként csak a szánalmas vergődés megy nemesfémekkel és drágakövekkel. A Maybach is olyasmiket emel ki, mint hogy minden napszemüveg kézi munkával készül, ami a Persoltól a Cutler And Grossig sok helyen alap.
Örvendetes, vagy talán inkább érdekes, hogy a luxus autógyártók mennyire szép gusztustalansági háziversenyt rendeznek - kapásból nem merném rávágni, a Bentley Sunglasses a gyomorforgatóbb, vagy a Maybach. Talán a friss sokk mondatja velem, hogy a Maybach utcahosszal győzött, és lehet, hogy ez a célba vett orosz és kínai piacon megadja a létfontosságú helyzeti előnyt. Az árak 1500 dollártól indulnak, ami olyan 320 ezer forint. Ez persze jó luxusautó-hagyományok szerint a végtelenségig lehet tuningolni. Egy 5-ös BMW-t, A6-os Audit vagy E osztályú Mercedest, ami a felsorolt márkáknál a középkategória, valahogy mindig olyan konfigurációban venné meg az ember, ami az alapár nagyjából duplája. Na, a Maybach napszemüvegeknél ez a határ kissé kitolódik, mert ha elég aranyat, gyémántot, miegymást rendelünk bele, elérhetjük a mámoros, a négymillió forintot karcolászó 18 000 dollárt, ami majdnem olyan gusztustalan, mint az egész Maybach Sunglasses.