A Lacoste-ot a bukósisakhoz vettem. A műszempillákat is. Erre a kettő üti egymást. A fejlett világ bugyirózsaszín problémái következnek. Tudom, tudom, otthon kéne kussolnom a felmosóronggyal a kezemben, de ez már így sikerült, és a motoros csaj műszempillái belelógnak a napszemüvegébe.
A napszemüvegvásárlás története itt olvasható, biztonságtechnikai felszerelésnek vásároltam, de megszerettem, hordom a motoron kívül is.
A műszempilla egy másik ügy, bár hasonlóan praktikus, és a motorhoz kötődő döntés volt. A motortól hirtelen minden ruhavásárlás a motorra jó lesz kérdéssel kezdődött, és magassarkúról, szoknyáról szó szerint átnyergeltem farmerre, csizmára és pólókra. A térdvédő, gerincvédő ezekkel a ruhákkal még külön segít a tökéletes madmaxova-stílushoz. Minden nap, mindenhová így járok, mert elég egy nap a városban motorral (és napszemüveggel), és autó, busz, kerékpár, mind idegesítően lassú és unalmas lesz.
Bírom a madmaxova-stílust, állítólag jól is áll, de kellett valami lágyítás, ez még nekem is túl fiús volt, ezért léptem a motor-kompatibilis sminkelés és a műszempillák felé. Ha meg már csinálok valamit, legyen látványos, 14-es méretet kérek, az már egy igazi szupernormális inger, aki nincs képben, nem tudja, min akadt meg a tekintete, de megakad. Csajok rögtön tudják, mi van, de nem érdekelnek a csajok.
Amikor felrakattam a szempillákat, napokig nem sütött ki a nap, sokáig nem szembesültem a problémával. Majdnem úgy volt, idén már nem is szembesülök vele, csak nem akart kisütni. Majd egy reggel betoltam a napszemüveget a bukóba és beakadt. Winkler viccelt azzal, hogy a szempilláim el fogják érni a plexit, de a napszemüvegre nem gondoltam. És azt tényleg elérik. A 14-es eléri.
Okosok azt mondják, szemüveg és napszemüveg viseléséhez a 12-es műszempilla ésszerű kompromisszum, de engem pont nem érdekelnek az ésszerű kompromisszumok. Pár milliméterrel lentebb hordom a napszemüveget, és néha belekarcolok egy pislogást.