TH 5502

Nem hallottam még hasonló cégtörténetet: eredetileg ügyfelek számára készítettek egy széria reklám-napszemüveget. Viszonylag jól sikerült, nem valami kéthurkapálcikás szóróajándék volt, Reflex néven.

Hasonlított a stílusa a mai TAG Heuer-szemüvegekre: finom, fekvő téglalap egyenes, extra könnyű szárral. A TAG Heuer 1860 óta mindig megtartja a régi modelljeit, legfeljebb egy kicsit reszel rajtuk, és jön az ilyen kiadás, amolyan széria. Az órák terén is visszahoznak olyan modelleket, amik még a szóló Heuer-érában mentek. Napszemüvegeik viszont alig  tíz éve vannak, úgyhogy ezen a vonalon a tradíció egészen mást jelent.

A legtöbb TAG Heuer sok nyüstölést bír, ha valaki nem félt eléggé egy 70 ezer forint feletti napszemüveget

Engem nem fogott meg a formájuk, de valószínűleg én vagyok a kisebbség. A magyar optikákban ugyanis rengeteget adnak el - egyszer megkérdeztem a Westend-beli Optic Worldben, ki az istennyila vesz nyolcvanezerért napszemüveget, mire azt mondták, nem tudják, de aznap hármat adtak él. És még csak este hat volt. Vannak tehát, akik szeretik a minőséget, de a világért se parádéznának Persolban, mint például én. És el kell ismerni, egy-egy TAG Heuer napszemüveget tényleg általánosabban lehet hordani, mint az én cuccaimat.

TH 5109
 

A TAG Heuer céges legendáriuma szerint a szemüvegeiket a Forma 1 versenytehcnikája ihlette. A TAG Heuernél hitelesebb cég nem sok sertepertél a technikai sportok körül, de ránézésre nehéz volna megmondani, miben hasonlít egy ilyen napszemüveg bármelyik McLaren vagy Red Bull kettős keresztlengőkarjára. Nyilván semmiben. A versenyautó az versenyautó, a szemüveg meg szemüveg. De a szénszálas technológiából mindkettő sokat tartalmaz, mármint arányaiban.

TH 5116
 

Egyfelől tehát elég könnyű. Másfelől ergonomikus, tehát a sportszemüvegek módjára igyekszik körbezárni a szemüreget, hogy ne verjen be oldalról a fény, ami jóval egészségtelenebb, mintha egyáltalán nem lenne rajtunk napszemüveg. Harmadrészt pedig, bár nekem a különleges műanyag szárakba nyomorgatott, olvashatatlan cikkszámok nem tűnnek túl minőséginek, minden egyes darabról ordít, hogy rendesen megtervezték és komoly odafigyeléssel gyártották, ahogy általában a franciák a luxuscikkekkel teszik. Ezért aztán az optikusok is szeretik, bátran rendelnek belőle, kicsit sajnálom is, hogy nem TAG Heuer-forgalmazónak születtem.

Egy rendes napszemüveg-gyártó évről évre, vagy inkább szezonról szezonra hozza ki az új kollekciót, amivel a szaksajtó is jól jár, hiszen van miről írni. A TAG Heuernél nincs akkora mozgás, a 2012-es kollekció itt nem sok mindent jelent. A képen látható TH 5106-es sem idei: a TAG Heuernél kevés az új modell, az is nagyjából annyiban merül ki, hogy egy meglévőnek kitalálnak egy új színt. Ez a padlizsánlila például idei szín – egy nem idei modellen.

Imádják a rejtetten látványos megoldásokat: az automatic opening technology azt jelenti, hogy a szár és a keret találkozásánál mágnesek könnyítik meg a nyitást.

TH 5206
 

A TH 0711-es cikkszám takarja a TAG Heuer legkönnyebb, optikai szemüvegét. A hivatalos adat szerint 3,9 gramm. Az én mérlegem szerint 10 és 11 között van. Nagyot nem tévedhet, mert kis egygrammos sütőporos zacskókkal kalibráltam, és egy Oakleynál (régi Five) mértem már vele 17 grammot. Egyébként a 10 gramm is rettenetesen kevés, nagyjából annyira észrevétlen, mint egy ultra vékony óvszer. De 10 gramm akkor sem 4. Az autógyártóknak megvannak a trükkjeik, hogyan kell kijátszani mondjuk a fogyasztási szabványokat, de mit tehetünk egy mérleg ellen?

A TH 6220 sportos, az tagadhatatlan, de inkább talán biciklis, mint autós. A narancssárga lencse fény hatására bebarnul, de az benne az igazán okos, hogy alapban sárga, tehát tökéletesen alkalmas a szürkületi, vagy akár éjszakai vezetésre, esetleg biciklizésre-motorozásra. Olaj, por- és páramentes lencsével. A TAG Heuer szemüvegek számomra meglehetősen egyformák. Ráadásul több kerethez úgy választhatunk lencsét, hogy annak külön cikkszáma van, szabad szemmel nehezen kivehetően, de azért egyértelműen láthatóan. Amolyan légypiszok-nagyságrend.

A TAG Heuer nem egy hivalkodó napszemüveg, hiszen a vékony szárakon el sem férne egy nagyobb logo. Van azért felvágósabb sorozata: az L Series. L, mint leather, azaz bőr. Konkrétan borjúbőr a szár borítása, amit különleges eljárással olyanná változtatnak, mintha karbon lenne, ennek tehát értelme nem sok van; egy nehéz tárgy, ami karbonnak néz ki.

Karbonhatású borjú: TAG Heuer L-Series

Az aligátorbőrös TAG Heuer L Series legalább annak néz ki, ami: egy 375 ezer forintos napszemüvegnek. Szorgalmi feladat a Napszemüveg Blog olvasóinak: szpottoljanak L Seriesben jaszkarizó magyar politikusokat. Több is van.

Aligátor

Muszáj volt felpróbálni a 375 ezer forintos napszemüveget

L-Type, mint leather

TH 4101

Egyszer az orrunkra nyomjuk, attól kezdve tudja - valamennyi TAG Heuer szemüveg orr-része állítható. A többi szemüveggel ellentétben nem kell hozzá optikusi rutin, meg az a finom fogó, amivel az orrtámaszt tartó fémet a kívánságunknak megfelelő magasságra hajlítgatják.

A Night Visiont kifejezetten éjszakai vezetéshez fejlesztették. De mit szólom én le ezt a fantasztikus terméket, amikor nem nem is egyszerűen éjszakai vezetéshez, hanem éjszakai autóversenyzéshez tervezték! Ebben vezetnek például a Le Mans-i 24 órás versenyen a többszörös bajnok Audi csapat pilótái az éjszakai órákban. Nem gondoltam volna, de elképesztő élmény: átnéztem benne az Andrássy út túloldalára, és a borongós időben hirtelen világos lett, miközben a szemközti ház vakolata látványosan éles lett. Ennyit tesz a sárga üveg, meg a 0,25-ös távollátó optika. És gondolom, a minőség.

TAG Heuer Night Vision árcédula

Az árakhoz és a márkaimidzshez tartozik, hogy a fotózás az Andrássy úti TAG Heuer mintaboltban csináltam, ahol elhűlve láttam, hogy kapható TAG Heuer telefon is. Aligátorbőr borítás, Android 2.2, de hogy egy Samsung, esetleg THC hardvert bőröztek-e be kétmillió forintért, én meg nem mondom. Viszont a fotózás másfél órája alatt bejött egy ember, és negyedórányi hümmögés és nézegetést követően egy ilyennel távozott a kis fekete táskájában. Megvette.