Úgy akar kinézni, mint mindenki más? Vegyen egy jó kis Wayfarert! Ha ugyanis nem akarja a véletlenre bízni, egy Wayfarer esetén van a legnagyobb esélye, hogy ugyanaz a napszemüveg jöjjön szembe: a Wayfarer a napszemüveggyártás történetének legnagyobb számban eladott típusa.

Hogy hány Wayfarer ül ebben a pillanatban az emberiség kollektív orrnyergén, megbecsülni nem tudjuk, de számaink szerencsére vannak. Bizonyos években a Wayfarer jobban fogyott, máskor visszaesett a forgalom – a Wayfarer történetét gyakorlatilag tanítani kéne minden marketinggel és márkaépítéssel foglalkozó iskolában.

A Wayfarer egyik legjobb éve például 1983-volt: ekkor mutatták be a Risky business (Kockázatos üzlet) című filmet, melyben Tom Cruise Ray-Ban Wayfarer napszemüveget hordott. A filmnek köszönhetően abban az évben 360 ezer Wayfarert adtak el, pedig ha megnézik a plakátot, vagy keresnek képet a filmből, láthatják, hogy a kellékszemüvegről leszedték a márkajelzéseket.

Na most Tom Cruise nem a saját, vagy a filmes stylist szeszélyéből hordta azt az átkozott Wayfarert: a Ray-Ban az előző évben szerződött le egy PR-céggel, hogy évi 50 ezer dollár fejében helyezzék el a terméket filmekben. Szaros 50 ezer dollár, el se hiszem! Mai árfolyamon 9 millió forint, de akkor se lehetett volna ennyiért Amerikában 3-4 autónál többet venni.

A Unique Product Placement több mint hatvan filmben és nézettebb tévéshowban helyezett el Wayfarert – nem tudom elképzelni, hogy ezek hivatalos, szerződéses termékelhelyezések lettek volna: szerintem simán lefizették a stylistokat. Manapság ez mjár nem menne ennyiért, az hétszentség. Bezzeg akkoriban! A Wayfarer bekerült a Miami Vice-ba, ahol Don Johnson fagylaltszínű zakói kiegészítőjeként okozott helyrehozhatatlan károkat a közízlésben.

Dan Aykroyd a Diligyogyóban
 

Lehetetlen volna felsorolni az összes wayfareres filmet, de itt volt például a Moonlighting (A nagy gázsi) Jeremy Irons-szal, a Blues Brothers, amiben Jake és Elwood az akkor hatályos kétféle Wayfarert viseli, a Breakfast Club (Nulladik óra), és még sokan mások.

Madonna a Lucky Star single borítóján
 

Hamar jöttek a muzsikusok és egyéb csepűrágók, Madonna, Bruce Springsteen, Michael Jackson... Basszus: mindenki! És persze bónuszként mi mást hordott volna Cruise az 1986-os Top Gunban, mint a másik emblematikus Ray-Bant, az Aviatort? Érdemes is megnézni a Unique Product Placement honlapját, elég jó videók vannak például arról, hogyan és hová lehet Carhartt-ot besúvasztani. Az sem érdektelen, hogy jelenlegi klienseik között sem a Ray-Bant, sem a Luxottica Group-ot nem látom, napszemüveges cégnek is maximum a Diesel nevezhető. Zárójel bezárva.

Jackónak talán kicsit nagy volt
 

A pokoli 80-as évek közepére a hivatalos Wayfarer-eladások átlépték a másfél milliót. A Blues Brothers még csak kétféle Wayfarert hordhatott, Jake 5022-esben szteppelt (úgymint Original Wayfarer), Elwood pedig Wayfarer II-t hordott, 2143-as cikkszámmal. Ez a választék is csak 1981-től létezett, 1989-re viszont már negyvenféle Wayfarerből választhatott, aki átlagos külsőre vágyott. És most tényleg: én megértem az egyszeri rajongót, aki úgy akar kinézni, mint Madonna, de Michael Jackson akkor most hogy?

Bluesmobile zsarufutóművel, Elwood, Jake és két Wayfarer
 

Oké, hordott ő Aviatort is, de tényleg nem értem, miért nem akarnak a sztárok különbözni a rajongóiktól. Ja, bocsánat, a Blues Brothershez visszatérve mindenképpen a rajongók figyelmébe szeretném ajánlani a Blues Brothers Central című oldalt, ahol még azt is megpróbálják kibogarászni, milyen öv volt rajtuk.  Legközelebb megnézzük, hogyan hanyatlott a Wayfarer forgalma a 90-es években, és milyen furmányos módon hozták vissza a köztudatba, hogy aztán a mai napig is rettenetesen dübörögjön a gépezet.