Megszoktam már, hogy, hogy itt az indexes vállalatbirodalomban a kollégák bemutatják az új szerzeményt, ami rendszerint valami hamisítvány, vagy legalábbis koppintás. Volt már így szerencsém többféle Ray-Banhez, Pradához, tescós Carrerához. Elöljáróban mindenképpen megjegyezném, nem vagyok én a hamis gagyi ellenzője: megvan annak a maga helye és ideje. Ha például esélyes, hogy mindjárt rettenetesen berúgunk, esetleg felszállunk a világ leggyorsabb hullámvasútjára, mindenképpen érdemesebb valami olcsót felvenni.
Amikor Bohus úr, a Sportgéza főszerkesztője megindult felém a munkatársak jellegzetes napszemüveg-mutató járásával, már néztem is érdeklődve, mi lesz ez. Aha, Carrera, mondtam három méternél, és kezdtem elveszteni az érdeklődésemet, mert mint tudjuk, Kínából manapság özönlik a kamu Carrera. Két méternél mégis felugrott a szemöldököm: ohó, összehajtható!
Ez már így érdekes, hiszen kíváncsi voltam, a kínai hamisítók, akik a legfosabb csavarokkal képesek rögzíteni egy egyszerűbb szemüvegszárat is, milyen műszaki színvonalon tudnak előállítani egy kicsit bonyolultabb dolgot. De ezt persze nem ők állították elő: mire egy méretes közelbe ért a termék, már ki is szaladt a számon, hogy a mindenit, ennyire jó hamisítványt még nem láttam, barátom, ez teljesen homológ minőség. Na igen, mert ez valódi. Optikus szakértelem nem szükséges: kellemes kézbe venni, úgy nyílnak-csukódnak a szárai, mint egy rendes terméknek, nincsenek béna zsanérok, csavarok, esetlen matricák.
Gondolom egyébként, hogy a legtöbb gyártó, a Luxutticától (Ray-Ban, Persol, Oakley, stb.) a Maui Jimig nem véletlenül nem gyártat Kínában. A márkás napszemüvegen így is elég szép árrés van, és így ellenőrizni tudják a gyártási technológiát. Műanyag Oakleykat még elfröccsöntgetnek, de a legtöbb hamis napszemüvegről tényleg messziről üvölt, hogy nem eredeti, olasz áru. Főleg ha a hülye távol-keleti hamisító rá is írja a Ray-Banre, hogy MADE IN USA.
