Mindenki sejti, mi lehet ez: egy napszemüveg fotospektrométeres képe. Annyit segíthetek is, hogy egy Maui Jimé. De melyiké? És mit jelentenek a hegycsúcsok és völgyek?

Íme, a gép, amit a Feszl Optikában lencsealapanyag-ellenőrzésre használnak. A Spexant a Zeiss egyik leányvállalata gyártja.

A Feszl Optika bejárata a Pilvax közben.

A gép spektrumot mér, ami egyrészt a láthatatlan sugarak (UVA és UVB) miatt érdekes, másrészt épp ezt, az egyes színek áteresztését vizsgálhatjuk – ez adja egy-egy lencse színharmóniáját. Próbaképpen megmérjük a fényképezőgépem UV-szűrő lencséjét, ami sem színharmóniában, sem másban nem okoz drámai különbséget, én is csak azért tartom, hogy védje a drága objektívet. UVB-ből, tehát a 300 nanométer alatti hullámhosszból elég vadul szűr, 8%-ot enged át, aztán 320 nanométer táján engedékenyebbé válik, és a látható tartományban a fény 93%-át engedi át. Ebből is látszik, hogy ez egy igen olcsó UV-szűrő, egy kétezer forintos Hama, mert egy tízszer ennyibe kerülő lencse kevesebbet tükröz vissza. Ezért is van az, hogy az igazán jó kamera-UV szűrők üvegét alig látjuk.

Az olcsó UV-szűrő diagramja

 

A nejemnek van egy százezer éves, még az átkosban vett síszemüvege - meséli Feszl István. - Sötétbarna lencse, de annyira jó kontrasztja van, ködben is jó, napon is jó. A kerete már tropára ment, ha nincs harminc éves, egy sem. Próbáltam mással előállítani azt a jelleggörbét, amit hoz a lencse, de annyira egyedi, hogy nem sikerült. Valami no name francia polikarbonát lencse. Egy kisebb keretbe átcsiszoltuk, de sajnos már elég karcos is.

Első versenyzőnk egy német divatszemüveg: a Marc O' Polo 400 nanométerig szépen vágja az UV-t, csak 400-tól kezd átereszteni. 100 százalékos UV szűrés egyébként nincs, mint ahogy tökéletes áteresztés sem: megmérünk két jó minőségű optikai lencsét, egyik sem ereszt át 96 százaléknál több fényt. Valamennyit elnyel a lencse anyaga, az első felületen a belépő fény valamennyit szóródik, épp azért viszik fel a szemüvegekre a reflexiócsökkentő rétegeket. Ezért kerülhet tízszer annyiba egy jobb UV-szűrő. A Marc O' Polónak egyenletes a szűrése, a végén kicsit megemelkedik. (780 nanométernél már jön a barna.)

A jól szereplő divatmárka után előhúzom a zsákból egyik kedvencemet, a kristályüveg Persol 2221-est.

Itt egy-egy százalék nem sokat jelent, de a Persol azért hozza a napszemüveg-iparban elérhető maximumot: 1-1% az UVA és UVB-áteresztése, keményen szűri a kéket is, ami 380 nanométer, és valahol 410 körül kezd átereszteni. A legtöbb ember nem szereti a kék fényt, sokaknak a fejük is megfájdul tőle, nekik ajánlom is az ilyen lencséket.

Ha már itt vagyunk, essünk is túl gyorsan a kedvenc Persolomon, a barna átmenetes 714-esen.

Mindnyájunkat váratlanul ért a 714-es hullámhossz-görbéje: ez is 1-1%-ban engedi át az ibolyántúli tartományt, a kéket is nyesi, de ez már 400 nanométertől elindul lassan, és szépen növekszik a 700-on túli tartomány, a barna felé. Hát igen, barna lencse, ez várható volt, csak a diagram szabályossága meglepő.

Most már megvannak az előtanulmányok, láttunk háromféle görbét egy elég jó, és két csúcsminőségű lencsétől, úgyhogy bekerül a gépbe az egyik új Maui Jim, a Kamuela.

Kívülről egészen kívánatos, a görbéje pedig igen látványos. (A tökéletes UV-szűrés hozsannázásától a 80 ezer forintos árkategória miatt tekintsünk el.) Az értelmezéshez azt kell tudni, hogy a kék fény hullámhossza 450-490, a zöldé 490-550, sárgáé 550-590, a narancsé 590-640, a pirosé 640-750 nanométer. Ebben tehát sok a zöld és a sárga, vágva van a narancs, de engedi a pirosat. Egyébként jó is belenézni. Egyébként mivel átmenetes a lencse, rámérünk a világosabb részére is: ott a vonal feljebb kerül, de a jellege ugyanolyan.

Árban erősen Maui Jim-szinten van, de mint vétel, nagyon a vert mezőnyben tartom nyilván ezt az ic! Berlint. A modell fantázianeve egyébként Sexy Truth, nevezetessége, hogy csavarok és ragasztás nélkül készült, a szárai pedig maguktól egyenesednek ki, ami igazából inkább hátrány, mint előny. Pólónyakba például nem akasztható, mert a legváratlanabb pillanatokban lesz erekciója, és egyszer erősebben néztem rá, és már meg is karcolódott. De milyen lesz a görbéje?

UV-szűrés itt is tökéletes, amit igazából nem is néztem ki belőle. Autóknál könnyen megszokja az ember, hogy ami nagyon extrémül néz ki, az műszakilag ritkán jó. Sárgánál van egy kis púp, ami az aranysárga szemüvegtől nem meglepő, a narancs és a piros között egy kis csökkenés, a barna meg jöhet csőstül.

Kedvenc motorozós szemüvegem a Smith Foley, elsősorban mert utcai fémkeretes létére jó a szélvédelme, de a lencséjét is szeretem. A mérése nem mutat semmi különöset, 500-nál van egy kis púp, de erre - zöld lencséje lévén - amúgy sem adtak hajmeresztő oddsokat a fogadóirodák.

Végre megtudom, mi a konstrukciós hibája a Spy Wilshire-emnek, amiből kettő is van, és mindkettőben megrepedt a lencse: túl erős, illetve inkább már merev a szár vége, így ha egy kicsit megfeszül, átadja az erőt a keretnek, abban pedig megroppan a polikarbonát. Érdekes, hogy én ezt is zöld lencsésnek gondoltam volna, de úgy látszik, az arany keretest kicsit barnábbra vették, mert ebben inkább a narancs (600 nm) a sok. (UV-szűrés, illetve áteresztés 2 és 1 százalék.)

Még egy Maui Jim következik, az MJ 205-29-es cikkszámú BayFront.

És tessék, ezen is látszik a tudatos színkép-tervezés, a zöld púp (500), a sárga hegy (550), és a narancsnál kezdődő fennsík, és a völgyek, amik kontrasztosabbá teszik a látványt. Két Maui Jim között Róbert, a Maui Jim Kárpát-medencei dílere előveszi a Maui Jim-alaplencsét, a nyersanyagot, amiből a legtöbb szemüvegük készül.

 Érdekessége, hogy beltérben sárgának látszik, napfényben barnának.

A műszerben viszont értékelhetetlen görbét produkál, mert a nyersanyag még nincs simára csiszolva, és össze-vissza szórja a fényt. Így született mérési szeánszunk egyetlen értelmezhetetlen diagramja, ez itt:

És akkor nézzünk gyorsan egy-két Oakleyt, kezdjük is az igen viharvert, de azért feltételesen még használható Oakley Five-val.

A figyelmes olvasó már tudja is, hogy mivel ez egy sárga szemüveg, a púp 550 nanométernél lesz, meglepetés inkább csak az, hogy a többi napszemüveggel szöges ellentétben itt nem felfelé tart a görbe 700 körül, így a végeredmény olyasmi, mint a Badacsony Fonyódról nézve. Én egyébként szerettem ezt a sok sárgát barna nélkül, főleg nyáron.

Lazításnak megnézzük kedvenc Ray-Banem, a titánszáras, cserélhető lencsés aviator szürke polarizált változatát. Polarizált, ezt onnan is tudni, hogy a márkajelzés mellett van egy azonos tipójú P betű. 

Hát ez az. Mellénézünk a boltból egy hasonlóan új techno-Ray-Bant a 8-assal kezdődő cikkszámsorozatból (RB 8307), szintén polarizált, de üveglencsés. Utóbbin látszik, hogy a sárga (550) és a narancs (600) közé beraktak egy furcsa rést.

Hát kezdetnek ennyi, legközelebb majd más szemüvegeket viszek, és összegyűjtök a szerkesztőségben néhány fényképezőgéphez gyártott polárszűrőt, mert a fotózással foglalkozó kollégák szerint azok között van a legnagyobb minőségi szórás.