A kínai hamisítványok elárasztják a világot, bár az is tény, hogy tavalypéldául már azzal promóztak nekem Kambodzsában egy színarany Rolexet, hogy ez nem szar kínai, hanem minőségi, szingapúri hamisítvány. Thaiföldről is alap vásárfia a hamis óra és napszemüveg, úgyhogy kíváncsi voltam, mint tud 2014-ben a hamisítvány-őshaza, azon belül is Sanghaj.
A Sanghajba vetődő turista amúgy sem tudja kihagyni a Nanjing utat, ami Sanghaj Váci utcája. A központi része ugyanúgy sétáló, mint nálunk. Tiszta, rendezett, bár általában az egész, 24 milliós Sanghaj jóval tisztább és rendezettebb, mint akár Bangkok, akár mondjuk Budapest. Szóval a Nanjing (ez egyébként Nanking, kínaiul) úton van a legtöbb nyugati üzlet Gaptől New Balance-on át az Apple Store-ig.
Minden tök legális. Viszont a főutca forgatagában felhajtók vadásznak a turustákra, hogy a sikátorokba csábítsák őket. Parázni nem kell, Kínában olyan a közbiztonság, amilyet mi el sem tudunk képzelni, az egyetlen törvénytelenség, ami egy sikátorban veszélyeztethet minket, a hamisított termékek özöne. Időnként olyasmi is megtörténhet, hogy napszállta után, még mindig a belvárosban, bár nem a sétálóutcán, kipakolnak egy teherautónyi hamis New Balance, Nike és Adidas sportcipőt. Na, ezek már nem hamisítványok, inkább valamiféle lopási konstrukció lehet, mert például a Nike Free Run 4-est ismerem, és ez nem olyan volt, hanem az. Valamennyi cipő 100 jüenbe, azaz kb. 3500 forintba került. Ugyanezek Sanghajban egy rendes boltban 6-700 jüenről indulnak.
Na de nézzük a napszemüvegeket. Az első kamuoptikus, akit felkerestem, elképesztően nyomorúságos portékát kínált, alkudozni nem is mertem, mert általában is nehézséget okozott komolyságom megőrzése.
Ezt a Ray-Bant például óvatosan kellett megfogni, nehogy elvágja a kezemet.
BMW napszemüvegből láttam korábban legálisat, ami azt illeti, az sem sokkal jobb. Ez viszont még úgyis nevetségesen béna, hogy a polikarbonát lencsébe belegravírozták a bajor cégért. A BMW egyébként kínaiul Baoma.
Van az a távolság, ahonnan ez a Prada hitelesnek tűnik, de ezekben a kis boltokban lehetetlen olyan messzire eltávolodni a terméktől. Az emblémát egész ügyesen megcsinálták, egyébként ez is csak poén-vásárfiának alkalmas.
Ez itt az igazi humor, kis híján a kamera is kiesett a kezemből. A szárára ugye azt írták, hogy RB 3016, ami a Clubmaster cikkszáma. Viszont utána az jön, hogy Jackie Ohh, ami a Ray-Ban kevés női fazonjainak egyike. Aztán azt írja a szár, hogy Aviator, amit ugye mindenki ismer. Ezek után tegyék meg tétjeiket, melyik nyer: igen, ez egy Clubmaster-hamisítvány. Elképzelhető, hogy a hamisító nem ismeri a latin betűket. És hogy amúgy milyen a minőség? Rettenetes, nyilván. A Clubmasternek elég rosszul áll a hamisítás, mert épp a szép kidolgozottságról, és a minőségi anyagokról szól. Mármint az eredeti.
A főnök cirkuszigazgatónak öltözött. Itt még örült, később már mérges volt, mert 100 jüenért akartam elhozni két tükrös Aviatort, amik egyébként egész tűrhető minőségűek voltak. 110-nél még utánam szalajtotta az emberét, de ahogy tartottam a 100-at, a fullajtár elmaradt. Vagy alacsonyabbról kellett volna indítani az alsó licitet, vagy tényleg 55 jüen a határ, ami alatt már nem olyan jó nekik az üzlet. Egyébként ezeket a színes tükrös Aviatorokat rendes emblémával, cikkszámmal a száron 240-280 jüenről indítják.
