Cari Zalloni sajnos meghalt, de a Cazal él: nem csak a tavalyi milánói napszemüveg-világkiállításon voltak jelen, ha nem is nagy mennyiségben, de folyamatosan hoznak ki új dolgokat. Ezek közé tartozik a 163-as cikkszámú Beastin, amit kis céghez képest viszonylag komoly PR-rel támogatnak meg. (a képen a felső a Beastin)

Aki tájékozott a témában, azt nem lepi meg, hogy a munkavédelmi napszemüvegek nagy része kiváló, minőségi áru. Nem biztos, hogy dizájnban követi a trendet sőt biztos, hogy nem; legjobb esetben nem néz ki rosszul. De nem is azért szeretjük, mert jól néz ki, hanem mert olcsó, és bírja a gyűrődést - sokan airsoft-csatákhoz is ilyeneket használnak, mert egy rendes napszemüveghez soha nem tartozik olyan specifikáció, hogy miféle torkolati energiával távozó lövedék ütését bírják el. A munkavédelmiekhez meg igen.

Hana Hou

A Maui Jim hagyományosan az a márka volt, amit nem a kinézetéért szerettünk, hanem a boldogsághormonért, amit az termel, hogy a lencséiken át nézzük a világot. Meg azért, mert valamennyi napszemüvegük rendelhető dioptriás változatban is. Meg mert elég drágák, ezért nincs belőlük sok. Na jó, a drágaságért kevésbé szerettük. A márka egyértelmű gyenge pontja az volt, hogy hiányoztak a markáns, látványos dizájnok, az olyan fazonok, amiktől azonnal lepetézik közvetlen környezetünk ilyesmire fogékony része. 

2013-as kampányfotó: Hedda

Nem foglalkozhatunk annyit az Oliver Peoples-szel, hogy legyen végül magyar forgalmazója. Időnként hallani ezt-azt, de ha az ember felmegy a gyári honlapra, és elkezdi tekergetni a store locatort, csak nem találni egy kóbor Hungaryt az országlistán. Kár. Az Oliver Peoples továbbra is az egyik legérdekesebb mainstream márka.

2013-ra több különlegességet is kihozott az Armani, de a jövő évi frissítés sem azoknak való, akik szeretnek elvegyülni. Itt van például ez, ami nemhogy napszemüvegre nem emlékeztet, de talán másra sem nagyon. Ráadásul ez nem valami divatbemutatós show-kreáció, ez megy a boltokba, bátrabb optikusok esetén Magyarországon is bármikor belefuthatunk.

Hogy miért szeretjük a Versacét? Nem is tudom - egyáltalán szereti bárki is, aki olvasni tud? Már csak a régi öregek emlékeznek arra a korszakra, amikor - még Gianni Versace 1997-es halála előtt a Versace csak egy volt a menő olasz divatházak közül. Aztán Donatella átvette az uralmat, és mára olyan imidzse lett a márkának, hogy már Dzsudzsák Balázs is kétszer meggondolja, vegyen-e bármi Versacét az aktuális Zimány Lindának.

A Davidoff napszemüveg-üzletágának semmi köze az ukrán Zino Davidoff alapította szivar- és cigarettabizniszhez; ugyanolyan franchise, mint a Jaguar, a Joop vagy a Gucci. Az emblémát a német Menrad vette meg, és megbízható minőségben gyártja az öltönyös, feltűnést kerülő illetők fontos kiegészítőit.

Vannak szülők, akik a gyerek öltöztetését a világhoz intézett üzenetként élik meg. Nagy emblémával márkázott pólócska, New Balance-babacipő, Metallica-rugdalózó. És esetleg egy napszemüveg a Ray-Ban Junior Collection-ből. Az osztrák Uniopt gyerek-napszemüvegei nem őket célozzák.

Az utolsó szálig elkelt a Shwood különleges kiadású Mercedes-Benz szériája. A cégről több mint egy éve írtunk először, és eleddig utoljára, hiszen bár volt róla szó, végül nem hozták be a márkát Magyarországra. Most viszont annyira felvitte az isten a dolgukat, hogy már a Mercedes-szel kokettálnak.

RB 4195

A Ray-Ban csak nem nyugszik, a nyári főszezonra a már bemutatott új változatok mellett kihozott teljesen friss sorozatokat is. Néhány új variáció Wayfarerre, egy kis techno, és némi Terminátor-romantika.

Az Armani napszemüveg-részlegét természetesen rég kiadták gebinbe, a napszemüvegeket kevés divatcég csinálja maga. Az Emporio Armani eredetileg a Luxotticáé volt, aztán némi ajtócsapkodás után Giorgio átvitte a konkurens olasz napszemüveg-konszernhez, a leginkább a Carreráról nevezetes Safilóhoz. Hogy egy kicsit családregényesebb legyen a sztori, nemrég az Armani visszatért a Luxotticához. Ezzel párhuzamosan határozottan megváltozott az imidzs. 

RBR 132

Mi a Red Bull lényege cégfilozófiai szempontból? Sok minden. A Red Bull egyfelől prémiumtermék - mármint elméletben, hiszen a cég ugyanazt a gumibogyószörpöt értékesíti négyszeres áron, amit mindenki más. Másfelől a Red Bull egy globális buli, és ha valaki megveszi a koffeinnel telenyomott szénsavas, tutti-frutti-ízű borzalmat, nem egyszerűen fogyaszt, hanem jó bulikat szponzorál. Ládaderbiket, idióta röpnapokat, a Red Bull Air Race-t, a cég gyönyörű veterán légijárműveinek bemutatóit, meg persze egy, az átlagosnál jóval lazább arcokból álló, mégis igen sikeres Forma 1-csapatot. (Már kérdés, hogy a csipszadó miatt a felsorolásból nekünk csak az F1 maradt.)

 A Vogue egyre jobb modelleket hoz ki. A Luxottica belépő/fiatalos/olcsóbb márkája amúgy sem panaszkodhatott, mert a teljesen laikusok számára a Vogue márkanév valami igen drága top-divatot jelent, ahhoz képest pedig az igen határozottan a Ray-Ban alá belőtt modellek ára tényleg baráti. A Vogue minőségével sosem volt baj, a 2013. nyári frissítés is meggyőző.

Egyelőre csak külföldön, illetve az interneten működik a rendszer. Amerikában például már lehet napszemüveget egyedi igény szerint összeállítani, de a Ray-Ban olasz honlapján is megtaláltam a lehetőséget. Egyelőre Aviatorokat szájlingolhatunk, plusz a kétféle Wayfarert és a Justint, ami azért nagyrészt szintén Wayfarer.

Ez az igazi teljesítmény: 1,1 millióért elegáns, de nem hivalkodó

Az optikusoknál nincs bizományos értékesítés: ami szemüveg egy-egy optikában látható, az az övék. Megvették. Készletfinanszírozásról sem hallottam még, ennyiben különbözik a napszemüveg-kereskedelem az autóértékesítéstől. Ezek paraméterek fényében még szebb, hogy nemcsak Magyarországon, de Közép-Európában is csak egyetlen optika rendelt a Bulgari 2013-as nagy dobásából, a 8102-esből, melynek 1,1 millió forint a fogyasztói ára.

Avatatlan szemlélő azt gondolná, bármiben, de az biztos, hogy fesztiválra napszemüveg kell. Délután az erős nap miatt, este csak úgy menőzésből, aki meg reggelig marad, annak már-már életmentő eszköz. De milyen napszemüveg a legjobb a fesztiválozásra?

Domenico Dolce és Stefano Gabbana mostanság többet szerepel a sajtóban euromilliós adócsalási ügyükkel és a letöltendő börtönbüntetéssel, amit első fokon kaptak. Ha rosszmájúak vagyunk, eszünkbe juthat a kérdés, hogy a csipke, a párduc és a rózsák után mi lesz a következő motívum?Börtönrács-minta? Nem eszik persze olyan forrón a kását, például Berlusconi is még mindig szabadlábon van, pedig ő már aztán minden hangszeren játszott, ami a büntetőjogban szóba jöhet. Viszont azt is el tudom képzelni, hogy az itt látható keretek láttán már adócsalás nélkül is sokan követelnének letöltendőt a dizájnereknek.

Babits Mihály: Hatholdas rózsakert... akarom mondani Dolce&Gabbana DG 4180. Ha valaki azt hinné, durva ez Magyarországra, nem árt, ha tud róla, hogy már kettőt is eladtak nálunk. Innen is nagy riszpekt a vásárlóknak!

A TAG Heuert nem a dizájnért, vagy legalábbis nem elsősorban a dizájnért szeretjük. Na jó, bővítsük a mondatot: akik a különlegességet keresik egy-egy napszemüvegben, azt formai értelemben ritkán találják meg a TAG Heuerekben. Nincs persze baj velük, csak nem különlegesek, és sokan épp ezért szeretik. Amit viszont mindenki elismer: ilyen egy brutálisan, megkérdőjelezhetetlen minőségben gyártott napszemüveg.

Az Arnette most minden bizonnyal a legerősebb feltörekvő márka. Az ár sem lényegtelen: a Luxottica konszern belépő márkája, a Vogue alá lőtték, ami pedig azt jelenti, hogy egy Oakley-jellegű, kevésbé menőnek szerintem nem nevezhető terméket kapunk körülbelül fél-Oakley-áron. Ha persze valakinek van közvetlen Arnette-ártapasztalata, kommenteljen bátran, én boltokban még nem figyeltem az árcédulát. Egy sportos márkánál még az árnál is fontosabb, hogy legyen benne valami technikai érdekesség, az Arnette pedig fejlesztett egy egyszerű, de elég látványos szárcserélgető rendszert.

4189: Fat City: új modell, cserélhető száras

A Ray-Ban mindig bátran nyúl a legendáihoz, mert a szokásos klasszikusok mellett a klasszikusok különleges kiadásai viszik az eladásokat. Idén a matt keret mellett a halvány, színes, polarizált lencse lesz a sláger az Aviatorok, Wayfarerek, és a fenti képen is látható Clubmasterek között.

Az Oakley idei újdonságaiban sok a klasszikus elem, már ők is kezdik újraértelmezni a régi modelleket, mint a Ray-Ban. Nem is csoda, az első Oakley, a Frogskins már több mint negyedszázados. Nem tudni, trend-e, de mintha az Oakley lehasadóban lenne az olyan otrombaságokról, mint a Monster Dog.

Látott már női Oakleyt? Pedig vannak, ha nem is sok. Az amerikai cég hagyományosan férfias, macsó és extrémsportos, amiben már évtizedek óta etalon is. Sikerült létrehozni egy egységes stílust és imidzset, ami ugyan néha  már otrombaságba hajlik, de általában inkább csak markáns, és meglehetősen menő. A női modelleket nem igazán erőltetik, de azért vannak.

Zack Tipton egy Budweiserrel, és a Tipton Eyeworks tervezője, Márkus András

A Tipton Eyeworks főnöke meghívott, hogy vegyek részt új kezdeményezésükön: ezúttal nem csak a menedzsment próbálja megfejteni, mely típusokat kéne gyártani és melyeket süllyesszenek inkább el, hanem hívnak néhány barátot, ismerőst, szakmabelieket. Mindenki kapott egy nyomtatott papírt a típusokkal, és végigpontozta, ahogy mások végigpróbálnak 30-30 nyers keretet, üveg és végleges bevonat, tehát bakelitlemez-réteg nélkül.

A Mykita legendáriuma úgy indul, hogy két tervező is kivált az amúgy ugyancsak fiatal német cégtől, az IC! Berlintől. Az IC Berlin vérbeli német avantgard, de mostanra épp elég híres, hogy Jason Statham is végigjátsszon egy fimet egy ilyenben; szóval az IC! Berlin beágyazottságra még nem egy Ray-Ban, de nem is az a cél, hanem a menő rétegmodellség.

Lehet, hogy más már csinált ilyet, én nem tudok róla. Teszteltünk már napszemüvegeket korábban is, de most nem az UV-szűrésre, vagy a lencsék prizmakorrekciójára voltam kíváncsi, hanem egyszerűen arra, hogyan látni ugyanazt harminc különféle lencsén át. Az egyes napszemüvegek színvilága sem érdektelen, de az inkább ízlés kérdése, azzal most nem igazán foglalkoztam. Ami igazán érdekelt, hogy ha azonos körülmények között (18-55, ISO100 1/40 f8) fotózok keresztül harminc lencsén, milyen különbségek lesznek a kép minőségét illetően.(totálképek és maguk a szemüvegek a második oldalon, nagyítások a harmadikon).